Kívánok boldog uj évet minden kis bogárnak!
Kívánok boldog uj évet a pezsgőspohárnak!
Kívánok boldog uj évet húszéves koromnak
és nektek és nekik, s az Eiffel-toronynak,
könyveknek, könnyeknek és minden népeknek,
mozinak, Gerbeaudnak, jazz-bandnak, illatnak,
az Orthnak, a Worthnak, s a női divatnak,
cigarettafüstnek, charlestonnak, képeknek,
korzónak, ligetnek, a Margitszigetnek,
szemeknek, szavaknak, sziveknek, szineknek,
a napnak, a holdnak, a lámpavilágnak,
minden szál virágnak, kékeknek, liláknak,
boldog uj esztendőt az egész világnak!
Szilveszter: mintha a világ minden idiótájának egyszerre lenne születésnapja.
Most már csönd van. Hamarosan alkonyodik. A levegő hideg és tiszta. A távolból olykor-olykor tűzijáték-rakéták durranása hallatszik, pedig az új év majd csak néhány óra múlva veszi kezdetét. Az emberek türelmetlenül várják, hogy megszabaduljanak a régitől, és üdvözölhessék az újat.
Újév napja van -
kezeslábasomon
a tavalyi kert sara.
Ne aludj hékás, itt van a tél,
itt van az Új Év, itt van a fény,
légy újra gyermek, itt van a hó,
szálljon az ének, a hógolyó.
KÖZös szavak és bekezdések minden érzelmileg kellően mély kapcsolatban föltalálódnak, szinte észrevétlenül. Ezzel kapcsolatos játékra hívom az olvasót. Állítsuk össze azon személyek listáját, akikkel születésünk óta annyira szoros kapcsolatba kerültünk, hogy megalkotódtak KÖZös mondásaink. Akikkel ezen az alapon értjük egymást, mélyen, igazán. Remélem, hosszú a névsoruk. Most pedig vegyék sorra, kikkel szakadt meg a kapcsolatuk. Őket gyorsan hívják föl, ha másért nem, év végi jókívánság ürügyén. A többit majd intézi az élet.
Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya.
Boldog újat,
boldoguljunk,
de meg ne boldoguljunk!
Elboldoguljunk boldog-boldogtalannal,
s bolondul bőséges boldogságot kívánunk!
Ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből az újesztendő mezőire.
A Föld rendes évi pályáján semmiféle különleges pontot nem érint Szilveszter éjszakáján, az egész naptári rendszer komikus és tökéletlen emberi tákolmány a természet nagyszerű rendjéhez képest; ugyan miféle ostoba ötlet egy teljesen esetleges és állandóan korrekcióra szoruló naptári rendszer önkényesen kiválasztott napjain megünnepelni a saját időszámításunkat ahelyett, hogy szégyellnénk alkalmatlanságát?
Üdvözöllek, újév napja!
Ki mit óhajt, mind megkapja!
Édes anyám, ez új évben
Élj örömben, egészségben!
Írd be szívedbe, hogy minden nap az év legjobb napja. Addig senki sem tanult meg valamit igazán, amíg nem tudja, hogy minden nap az ítélet napja.
Csak az elmúlt és eljövendő évek dátuma változik meg minden újév napján, mivel az éveket a mindenkori jelentől számlálják visszafelé és előre.
Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri "tizenkettő". Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk.