Úgy tanuljuk a gyűlöletet, de ha ezt meg tudjuk tanulni, akkor ugyanúgy a szeretetet is.

A legnagyobb feladatunk nem az, hogy legyőzzük a rosszat, hanem hogy felszabadítsuk egymást a szeretetre.

A tudomány, ha nem fakaszt szeretetet, fogyatékos.

Rosszul szeretjük azt, akit akarata ellenére akarunk boldoggá tenni.

Minél jobban szeretünk valakit, annál jobban hiányzik, ha nincs velünk.

Minél többet adsz egy embernek, annál jobban fogod szeretni őt.

A gyémánt a legkeményebb anyag a világon. Nincs az a kemény szív, melyet gyémántkulccsal ne lehetne kinyitni.

Minél többen szeretnek, annál többen fognak utálni is.

Az élet a szeretetből, a szeretetet alkotó darabok egységéből jön létre.

Az embernek reggeltől estig, gyermekségétől késő vénségeig mindig van alkalma szeretetreméltónak lenni. Ne mulasszuk el ez alkalmakat. Ha azt akarjuk, hogy szeressenek bennünket, legyünk szeretetreméltók.

Ha az embert szeretik, és ő mégis elhagyja azt a helyet vagy embert, azt előbb-utóbb visszakapja az élettől.

A szeretetbe bele lehet őrülni. A szeretet elvesztésébe is.

Az embereknek szükségük van szeretetre, amikor fájdalom veszi körül őket.

Még az önmagam szeretete sem magányos élmény: van bennem Valaki, akit szeretek, és Ő szeret engem, ez adja lelkem harmóniáját, hogy "jól vagyok magammal", és a reményemet, hogy rátalálok arra, aki ezt az adást veszi. Vagy ő talál rám, mert a szeretet ugyanúgy hiányzik neki, mint nekem! Hiányzik a szívének, hogy másokért is verjen! Mert ez az életünk legboldogabb csúcsélménye - de csak akkor, ha ez kölcsönös.

Nincs meghittebb hely, mint egy szeretetreméltó ember otthona, s nincs jobb társaság, mint a szeretetreméltó embernek bizalmas köre. A megbocsájtás, az elnézés, az udvariasság és a szeretet illatos levegője ez, melybe tudattalanul is vágyik az, a ki jó emberek között érzi jól magát.