Ha belelátnánk egymás szívébe és látnánk egymás küzdelmeit, azt hiszem finomabban, több szeretettel, megértéssel, tisztelettel és gondoskodással bánnánk egymással.

Nem loptam semmit életemben,
nem öltem senkit meg soha.
Származásomról nem tehettem,
csakis a sorsom mostoha.
Megszülettem a vágy hevében,
s nem várt gyerekként jöttem én,
s ülök az EMBER börtönében,
halálom várom, s nincs remény!
Nem kértem én, hogy itt lehessek,
nem kértem könnyű életet!
De ha már vagyok, hadd szeressek,
segíts, hogy élhessek veled!
Legyél a gazdám, jó barátom,
legyél megmentőm, Istenem!
Engedd a létet jobbnak látnom,
tegyél csodát – kérlek – velem!

A gyűlöletnek sohasem a gyűlölet, hanem a szeretet vet véget.

Mit szólnál egy öleléshez,
jól esne az te neked?
Bele lenne csomagolva
barátság és szeretet.
Az ölelés azért csodás:
szívünk, lelkünk benne van.
Nem is értem, miért félnek
kipróbálni annyian?

Mindennek, amit szeretünk, vannak nehezen elviselhető velejárói. Ez igaz a párkapcsolatra is. Mégis, az egész embert szeretjük, a nehéz dolgaival együtt. Még ha le is lehetne választani a nehézségeket, nem biztos, hogy azok nélkül ugyanaz az ember lenne.

A szeretet szelíden, de feltartóztathatatlanul áradó folyam, amely - lassan - mindenkit befogadó óceánná teszi a szívedet.

Egyetlen bűn van a világon, amelyből minden baj és értelmetlen szenvedés ered: nem szeretni! Aki nem tud szeretni, kénytelen mindenféle pótcselekvésre, hogy az életét elviselhetővé tegye.

Az embernek nemcsak esze, de szíve is van. És csak ott érzi magát jól, ahol szeretettel veszik körül.

Úgy tudunk egymás mellett élni, úgy tudunk minden egyes nap összenézni és továbbsétálni, hogy közben nem muszáj azon erőlködnünk, hogy megértsük egymást.

Az ember nem szeret örökké.

A szeretet azt jelenti, hogy szakadatlanul kitalálunk valamit a másik ember számára.

Lehet belőled nagy ember - és hadd legyen! -, de szív nélkül, szeretet nélkül igazán naggyá nem leszel. Ne bízd el hát magad, ha csodálják elméd tündöklését: sok fényes elme elhomályosult már, de a szív - jó vagy rossz -, megmarad utolsó dobbanásáig annak, ami volt első dobbanásakor.

Amit szeretünk, az a mienk is, de a mohó vágy megrabol minket a szeretettől.

A fal ember és állat közt könnyen leomlik. Mi mindannyian egy nagy családhoz tartozunk, és ha magányosak vagyunk és boldogtalanok, a távoli rokonok barátságát is szívesen fogadjuk. Ők ugyanúgy szenvednek, ha fáj nekik valami, ők ugyanúgy élelemre, melegségre és egy kis szeretetre vágynak, mint mi, emberek.

Egy élet kevés ahhoz, hogy sokat szerethessünk.