A szerencséből se jó a nagy adag.

Az élet lutris, mint a cápákkal fürdőzés. Jobb pillanatainkban elhisszük, hogy megúszhatjuk.

Nincs semmi pezsdítőbb annál, mint mikor rálőnek az emberre, de nem találják el.

Nem követek semmiféle stratégiát vagy tervet. A trükköm mindössze annyi, hogy mindig optimista maradok, és csak akkor szállok ki, ha a vég tényleg elkerülhetetlennek látszik. Fontos úgy gondolkodni és játszani, hogy közben a nyerésre koncentrálsz.

Ettől lesz valakiből szerencsejátékos: örülünk, ha nyerünk, de nem bánjuk túlságosan, ha veszítünk. Vagyis inkább nem bánjuk eléggé.

Nyilvánvaló, hogy a megfelelő helyen kell lenned a megfelelő időben, de egyben azt is hiszem, hogy a saját szerencséd kovácsa vagy, és megdolgozol azért, ami elkövetkezik a későbbiekben.

Az a bizonyos Fortuna asszonyság nagyon szeszélyes menyecske, de meg vak is, nem látja, mit cselekszik, s azt se tudja, kit taszít el, kit emel föl.

Csak szerencsénk legyen. Bennünk kell, hogy legyen, mert nem kívülről jön az emberhez. A szerencse tulajdonság, mint az orr, mint a láb, mint a segg és minden egyéb: vagy van az embernek vagy nincs.

Az idő nagy részében csaknem mindent a vakszerencsére bíznak az emberek; de akik hisznek a jóban és a rosszban, illetve bíznak a jó győzelmében, jobb, ha ügyelnek azokra a pillanatokra, amikor Istent játszhatnak - bizony, üstökön kell ragadni az ilyen alkalmakat. Nem sok akad belőlük.

Származás, pénz, tehetség mind kevés, ha a szerencse nem szegődik melléd. S ha minden együtt van, de megbetegszel, az élet mindent visszavesz, amit adott.

Mindig legyen nálad egy sorsjegy, hogy ha a szerencse be akar jönni hozzád, akkor ne zárt kapukat találjon.

Sokszor nem vesszük észre a szerencsénket, pedig egy pislákoló lámpa is boldoggá tehet bennünket, elhalványítja az arcunkon tolakodó áruló jeleket, amit a lelkiismeret vagy valami belső szorongás kényszerít ki belőlünk.

A szerencse néha fölöslegessé teszi a gondos felkészülést.

Nem csillagainkban, Brutus, a hiba,
Hanem magunkban, kik megbókolunk.

Ha az ember pechesnek érzi magát, vagy az, vagy nem az. Nehéz méricskélni a bajokat, de ha pechesnek hiszi magát, az jobbára önsajnálat. Ha viszont egy barát mondja a szemébe, akkor valóban gond van.