Nem az fáj, hogy elfeledtél;
Nem az fáj, hogy hűtlen lettél;
Hogy szerelmed már kiholt.
Az fáj, hogy szent érzetemnek,
Imáimnak, könyeimnek
Ily méltatlan tárgya volt.
Többé nem fonódsz napjaimba.
kitoloncollak belőlem. elhalad veled
a vonat a bizalom, az összetartozás
állomásai mellett. csak nézed
az ismeretlen tájat, aztán éjszakánként
visszaszöksz és felfegyverkezett emlék
masírozol álmaimban.
Ezrével elhaló sejtjeim gyászolom. nehéz
a helyreállítás egy szerelmi atomcsapás után.
Szívkövületek. határozottan nyomom az eszkép
gombot. nem ezt kértem, nem így akartam.
Életem veszteségek sorozata.
Törvénytelenül ültél
szívem terített asztalához
pedig etikám elektromos vezetékén
ott volt a figyelmeztető tábla
vigyázat nagyfeszültség
sokáig vártam
de mire rájöttél mit kell tenned
már nem volt
se teríték
se asztal
se szív.
A vereség az élet része: ezt mindannyian tudjuk. Csak a legyőzöttek ismerik a Szerelmet. Hiszen első csatáinkat a szerelem mezején vívjuk - és ilyenkor általában veszítünk.
Tudod, mit csinál az ember, ha ejti a szívszerelme?! Fogja magát és megkéri valaki másnak a kezét, csak azért, hogy megmutassa a lánynak, nem ő az egyetlen galuska a levesben.
Idegen test voltál - keresztfa s nem oltár -
álnokul mégis a hűséggel zsaroltál
a béke törékeny (csak ennyit értem el)
azóta nem is vagy - csak bennem létezel...