Ha összetörjük valakinek a szívét, azzal a sajátunkban ugyanakkora kárt teszünk.

Ahol van vágy,
Ott lesz láng.
Ahol van láng,
Ott valakinek meg kell égnie.

Amikor nem jöttél
ma sem mint tegnap
hát én szétszórtam magam
a levegőnek a földnek meg a napnak
szanaszét az agyam
a lelkemből ami még maradt
s ahogy ott szálldostam
csöndesen bámultam
mint kel át rajtam
a vadnyugat.

Egy bizonyos pont után, ha túl sok repedés hálózza be a szívünket, már soha többé nem lehet egész.

Ha csak olvasol a szerelemről, sohasem ér csalódás.

Mindenkinek fájdalmasan nehéz az első kiábrándulás, de az olyan őszinte léleknek, amely nem akarja áltatni magát, s nem hajlik túlzásra és könnyelműségre, majdnem elviselhetetlen.

Szerelmi bánatra szerelem kell, de nem ám olyan álmodozó, képzelődő, sóhajtozó. Oda csata kell, s győzelem. Nagy győzelem, ami gyógyír tud lenni a sértett büszkeségre.

Nem vagy itt... csak a tested. A test pedig képtelen szívből csókolni, kevés hozzá.

Csak egyetlen dolog kétségbeejtőbb, mint nem megtalálni a párunkat. A tény, hogy megtaláltuk, ám feltételezhető, hogy soha nem fogjuk ugyanazt jelenteni, mint ő nekünk.

Én, aki mindent feladtam volna,
Te, akinek csak a játéka voltam.
Ki tudja, mi igaz, és mi csak illúzió?
Mi, akik elvesztünk a múltban.
Hol keresselek? Nem tudom, hogy hol vagy...
Ki dönti el, mi igaz, és mi csak illúzió?
Én már biztosan nem.

A szerelem hirtelen öl, és nem hagy maga után bizonyítékot.

Te lehetsz a legérettebb, leglédúsabb barack a világon, és mindig lesz olyan, aki nem szereti a barackot.

Az első szerelemnél talán csak az első szerelmi bánat fontosabb.

Óvd te is ezt az érzést, mert túl
érzékeny ilyenkor minden, s egy rossz
mozdulattal végzetes hibát követhetünk el,
s csak évekkel később, mikor már régen elveszett,
derül ki, hogy mennyire nem kellett volna
elutasítani egy találkozót például, mennyire
nem kellett volna azt a rossz mondatot
megírni sms-ben, de akkor már késő.

Azt nem tudod kivédeni, hogy összetörjék a szíved, de legalább te magad ne tedd.