Az nagyon rossz, amikor egy fiú ránéz egy lányra, és azt gondolja, hogy a pillantása fontosabb, mint a lány maga.
Egyszerűen nem szeretem, ha belém esnek. Ha megtetszem valakinek, azt szeretném, ha a valódi énemet kedvelné, és nem azt, aminek gondol.
Most egy álomképbe vagy szerelmes, és ez a világ legveszélyesebb dolga.
S én a csendes nyári éjben
Csillagodtól kérdezem,
Hogy mit érzesz, hogy mit gondolsz
Mit álmodol kedvesem?
Nem tudod elérni, hogy ne légy szerelmes, vagy hogy ne vágyj a szerelemre. Mert amikor az vagy, az a világ legjobb dolga. Ha van egy kapcsolatod, ami jól működik, még ha semmi más nincs is rendben az életedben, úgy érzed, az egész világod teljes.
Úgy sétálni egy este kart a karba, hogy a kirakatok fénye néha megvilágít, a lámpa alatt nem állni meg, a léptek összecsengnek kényelmesen, igazodni sem kell, mert neki is pont úgy jó, koppanni a cipőknek, vagy csoszogva, szinte lustán ringani a járdán, együtt menni, lenni az együtt kedvéért, minden jobb dolgunkat félretéve, talán fecsegni könyvekről, vagy hanyagul szapulni politikát, lelkesedni valami semmiségen, terveket szőni (repülőszőnyeg), vagy hallgatni utcazajt, vagy hallgatni, hallgatni az én kedvemért, a kettőnk kedvéért. Az volna jó.
Szerelmi vágy, szerelmi álom
Emléke, fénye űz feléd,
Keresem az elvesztett édent,
Remények, álmok édenét...
Mindaddig, amíg nem jön valaki, aki értelmet ad neki, a Szerelem csak egy szó.
Minél jobban keressük, minél kétségbeesettebben, annál mélyebbre gurul a bokor aljába a szerelem pöttyös lasztija.
Ésszel fölfoghatatlan, de annál kegyetlenebb csapdába zuhant, s hiába tudja jól, hogy a szerelem se egyéb, mint aljas becsapás, hívogató csalétek ebben a halálos és közönyös kelepcében: mégis áhítja, sőt mohón, betegesen sóvárog utána.
A félelem, hogy nem szeretek, verseng a rettegéssel, hogy nem szeretnek viszont.
Én nem akartam, szerelem,
szájadból inni sohasem,
s most tikkadt szájjal keresem
hűvös szád ízét, szerelem.
Mert minden ember életében
elérkezik a pillanat,
mikor szeme előtt egyszerre elsötétül minden,
és szilajon arra vágyik, hogy magához öleljen
egy mosolytól kigyúlt fejet.
Szíve pedig egy másik szívhez
szeretne kötődni,
akár mély varratok révén is.
Szívódik belém némaság.
Felnő magányom, mint a fák.
Szeretlek! Légy szívvel szívemhez kedves.
S jaj, ne taszíts el, nem teheted,
hogy lerázd válladról szegény fejemet.
Szerelem hite kell, szerelmes szeretet,
az kell e főnek. Anyámtól kenyeret
kérhettem így, ahogy most tőled
kérem: ne hagyd el jövendőmet.