Azt szeretném, ha volna egy fiúm. Azt szeretném, ha a szekrényemben lakna egy fogason. Amikor csak megkívánnám, elővehetném, és akkor úgy nézne rám, ahogy a filmekben szoktak a fiúk, mintha gyönyörű volnék.
Sóvárgom és rettegem a szerelmet, amely meglehet, a magasba emel, de ha elereszt, úgyis halálosan összetör majd.
Rejtsd el szívedet az ágy alá, és jól zárd be titkos fiókodat.
Töröld ki elmédből az angyalokat, többé már nem lesz
szükséged rájuk.
A szerelem démon, és te vagy az, akiért elindult.
Varázsolj el engem
takarj be engem
szüntess meg engem
hogy ne legyek én
csak Te - csak Mi.
Szerelem, szerelem, hiányoztál.
Szerelem, szerelem, csináld most már
ugyanígy. Vagy sehogyan.
Menekülj, amikor segíthetnél.
Sose nézd, hogy ég, akit megégettél.
Ne vegyél többé komolyan.
Épp csak érdekelne már, hogy mire jó ez az egész.
Mindennap új varázslat és újabb csodatörés.
Nehezen gyógyul a szív, marad egy életen.
Rám tör a félelem, de nem gyógyít meg senki sem.
Nehezen gyógyul a szív, marad a fájdalom.
Úgy múlik, csak álmodom egy szép napon.
Tartson még egy kicsit a titkos éjszaka
a suttogások és a halk szavak
a kitapogatott és megkeresett mosolyok
a soha el nem csattant csókok.
Mit akar a szív, ha néha fáj,
mit akar a szív, ha meg-megáll,
és vár, csak vár,
hogy a szerelem erre jár.
Élt egyszer egy fehér madár az erdőszéli kék tónál,
ám hiába szerették társai, szíve egyre csalta játszani.
Otthagyta őket, s ment a szellők szárnyán,
arra, amerre a titkot súgta a bölcs, erdei páfrány.
Kalandok sora várta, kétségek gyötörték,
majd az út végén felcsillant a fény.
Fekete madárra bukkant, ki magában élt,
olyan vidéken, hol mindenki csak félt.
Egymásra néztek, s más lett rögvest a világ,
a fekete s a fehér egyformán színessé vált.
"Szeret - nem szeret" bús boldog talánya,
Epedések zárt ablakok előtt,
Ó erkélyeknek hervatag virága,
Séták, sírások, meglátom-e őt?
Nem vagyok jövőt ígérő, távoli égi jel,
csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el.
Lehet, hogy nem vagyok pont olyan,
amilyet mindig is kerestél,
de az volna szép, ha mégis,
ha így is szeretnél.
Eljött az ősz, takard be szívem valamivel,
egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel.
- Csak azt tervezd előre, ami tőled függ...
- De hiszen te mondtad, hogy csak erősen kell akarni...
- Ez nem kaptafa. A vonzerőre nem érvényes. Az vagy van, vagy nincs.
Van egy olyan érzésem, hogy ha az ember a másik felét keresi, akkor a kapcsolat hiányon alapul. Ezért azt hiszem, hogy teljessé kell válni egyedül, és aztán jön egy másik ember, aki esetleg szintén teljes - és akkor nem azért vagytok együtt, mert függtök egymástól, hanem "Miért ne?" alapon. Nézd meg a társkereső oldalakat - "keresem azt, aki boldoggá tenne", így nem lehet! Tedd magad boldoggá és aztán jön egy másik ember, akivel talán sikerül harmóniát találni.
Ha rád találnék, már nem az volnál, akit lázasan
kerestem, de én is más lennék, nem az, mint akit
vártál.