Arra van szükségem, hogy szükség legyen rám, arra vágyom, hogy vágyjanak rám. Arra törekszem, hogy belopjam magamat oda, ahol a másik szívét sejtem.

Kívánom azt a hullócsillagot.
El is kapom majd. Épp a föld felett.
Utolsó fénye áttapad kezemre.
Ki akkor hozzám ér, belém szeret.

Az igazi majd úgy jön el,
hogy nem hagy el,
és észre sem vennéd.
Hogy mióta van ott veled,
de úgy szeret, ahogy te szeretnéd.

Boldogtalan, kinek szerelme nem fogant meg,
boldogtalan, kinek márvány-kemény a szíve,
de százszor az, ki boldogságát elveszítve,
a tűnt napok felett csak vágyával keringhet.

Félünk a szenvedélytől, s csak nevetünk a túl heves szerelmen, s azon, ki túlságosan szeret. Mégis, olthatatlanul vágyjuk az érzést.

Azt hitte, a szerelem olyan láng, amely csak melegít, de nem éget, enyhe, mint a harmat, csöndes, mint a patak mormolása, s kellemesen hűvös, mint egy nyári éjszaka. Amit szerelemnek gondolt, inkább békés ragaszkodás volt, a szeretett lény szolgálata valamilyen földöntúli békesség illatos félhomályában. Sejtelme sem volt a szerelem vulkanikus kitöréseiről, emésztő forróságáról s kietlen sivatagairól.

Én vagyok a tenger,
te vagy a tenger partja,

Sokat gondolok rád ebben az évben,
hogy még nem ismerlek, hogy remélem, hogy még nem ismerlek,
nem rontottam még el, értelmet adsz majd a veszteségeimnek,
ugyanúgy várakozol, gyenge pillanataidban elbizonytalanodsz vagy rettegsz,
mint én, amikor eszembe jut, hogy nem létezel, miért léteznél.

De milyen csodálatos lenne, ha egy igazi társ feküdne mellette, és átölelné nappal, szeretné, magához szorítaná, és azt mondaná, hogy nemcsak azért értékes, amit a teste ad, hanem azért is, amilyen érzéseket az ő szívében kelt életre.

Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj. Akit szeretsz,
ugyanígy elindul feléd.

A vágyat mindig maga alá gyűri az unalom. Az unalom pedig lebírhatatlan: csak a szerelem enyhítheti. A nagybetűs szerelem, az, amiről mindannyian álmodozunk.

Az imádott alak, kit el nem bírt érni ébren, azt kényszeríti megjelenni álmában, és úgy jelenni meg, ahogy neki tetszik. Az álom a leggonoszabb kerítő.

Keressünk újat a napsugárban,
jó lenne hinni, hogy megtaláltam.
Az álmot, a kincset, a swaget, a yolot,
a világom csak körülötted forgott.

A szerelem a vágy, amit a fantázia dagaszt.

Mivel szükségem volt rá, hogy szeressek és szeressenek, azt hittem, szerelmes vagyok. Másként szólva ostoba voltam.