A szerelem lényegében a szerelem szomjúhozása.

Valahányszor a szerelem után fut az ember, visszaváltozik kislánnyá.

Ki társam lenne, nekem nem kell
S vágyottam nem vágy társul
S aggulok éhes szerelemmel.

Nincs annál szörnyűbb, mint amikor nem szerethetünk... az élet olyan üres, és az ürességnél nincs borzasztóbb.

Aki igazán érdemes a figyelemre, az már elkelt.

Elváltunk végleg, mielőtt
megjelentünk egymás előtt,
én jobbra el - te balra át.

Amíg van remény, addig szerelem is van.

Úgy vagyok, mint aki magát
megadta épp a harcmezőkön,
s várja, hogy ellensége most
elfogja vagy szívébe lőjön,
rejtélyességem fegyverét
önként, feladva félredobtam,
s hogy foglyul ejts - azt várom én
végleges-kiszolgáltatottan.

Gyere, hajolj fölém,
fogd ki a lélekből a testet,
vedd magadhoz azt, ami
belőlem állat vagy ember.
Hadd mozduljon el
a szép fogoly,
hadd keressen új cellát
magának a szívedben.

Ha kitartóan vágyunk a találkozásra valakivel, akkor előbb-utóbb biztosan találkozunk vele.

Mesebeli herceg nem sok akad, és messze vannak. Eggyel még találkoznom kell.

Az ember ne házasodjon meg úton-útfélen, mert sok mindent fognak mondani rá. Viszont az is igaz, hogy mindenkinek szeretetre éhes a szíve.

Ó, szerelem, szerelem, készen állok arra, hogy megismerjelek. Jöjj segítségemre, hadd élhessek napfényed melegénél!

Ha ez lenne az utolsó napom a földön, akkor azt szerelemben szeretném tölteni.

A világ szerelem nélkül szörnyű egy hely.