...foltos őszi parkban a lépteit keresed, hangjának véled a szellőt és utcákon át kergeted...

Reméltem, hogy egy szép napon olyan erős érzéseket táplálok majd valaki iránt, hogy az ledönt a lábamról, és az egész életemet a feje tetejére állítja az a mindent elsöprő szenvedély, amely a legszebb szerelmek sajátja.

A férfiak nagy ábrándja: egyetlen tánc, és tudni fogom, hogy ő az. Elég a toronyból hangzó éneke vagy egy pillantás az alvó arcára. Azonnal ráismerek a fejemben élő lányra, akár alszik, akár táncol, akár énekel. Persze a lányok is a hercegüket keresik, de a fiúk is a hercegnőjüket. És nem szeretnek sokáig udvarolni. Azonnal tudni akarják.

Akár itt vagy, akár nem: itt vagy, mert a szavaim neked szólnak, és nélküled nem léteznének.

Milyen borzasztó úgy élni, mikor az ember senkinek sem jelent többé semmit, csak éppen "tölti az időt", mert kénytelen vele, s aztán meghal. De még borzasztóbb "tölteni az időt", mikor az ember fiatal, erős, mikor övé lehetne az élet, a szerelem.

Arról álmodozott
hogy egy nap
majd felszáll
és a villamoson
találkozni fog
azzal akivel
kézenfogva sétálni tud
szabadon a Duna-parton
de a villamosok
nem bírnak el
csak százévente egy
ilyen pillanatot.

Már azt hittem vége
már azt hittem sosem
én már nem kelek többé
életre
de aztán
lement két nyár
két nyár gyász
két év árvaság
álltam a menzán
leesett a villám
és aki rátalált
az lett a hazám.

Azt akarom, hogy valaki megfogja a kezem, hogy valaki átöleljen. Azt akarom, hogy valaki jobban szeressen mindenki másnál. Azt akarom, hogy meséljen nekem valaki, ha mesére vágyom. Akármiről, egy hosszú történetről. És igazából jó lenne, ha jól is végződne.

Gondolok valakit,
Akivel összefügg az életem.
Lehet: nem ismerem,
Lehet, nem fogom ismerni soha.
Lehet, hogy egy más csillagon lakik.
És mégis összefügg az életünk
Rejtelmes, örök rendelés szerint.

Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád,
mindig mutat valahol a világ
s mindig elkap, bár kereső szememnek
tévedései is hozzád vezetnek.

A szerelemvágy szerelem. Mert nem vágyhatsz arra, ami még nem fogamzott meg benned.

Kereslek a nagy emberáradatban,
Mely az utczák medrében kavarog,
Kereslek, űzlek lázzal, szakadatlan,
Mint a futó hab a futó habot;
Ki nem fáradva, soha nem pihenve
Siklom keresztül az örvényeken,
Csak egy a czél: eljutni közeledbe,
Csak egy a hit: hogy megjelensz nekem.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.

Mindenki lángolni vágyik,
De senki sem akar megégni.

Ámor, légy igaz barátom:
váltsd valóra majd az álmom -
vagy ne költs fel engemet.