Ülj ide mellém, s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

Akiket összeköt a végzet, mindig megtalálják egymást.

A szerelem olyan, mint a lottó ötös. Azt hiszed, megoldja minden gondodat, pedig sokszor csak elfelejteti, hogy mi az igazán fontos.

A szerelem semmi annak, akit szeretnek, ám minden annak, aki szeret.

A szerelem a legnagyobb ostobaságokra is ráviszi az embert.

Az ember életében az első szerelem mindig tökéletes, mert még nincs mihez hasonlítani. Mindent akkor tapasztalsz meg először, és még ha időnként meg is szólalnak a vészcsengők, a hangjukat elnyomja a kapcsolat varázsának a fanfárja.

Ijesztő dolog, amikor az ember szerelembe esik. Nem véletlenül mondják azt, hogy esik, és nem azt, hogy "lágyan szerelembe ringott". A zuhanás mindig félelmetes. A ringás inkább álomszerű.

Ha két ember egymásba szeret, nem csak a jó dolgokat osztják meg egymással. Hanem a fájdalmat, keserűséget, a szomorúságot és a gyászt is.

Különös, hogy egyetlen mozdulatba is bele lehet szeretni, és van olyan, hogy egy pillanat alatt megvilágosodik, kicsoda a másik. Ugyanúgy, ahogy egyetlen homokszemcse tanulmányozásából is megérthető az univerzum. A szerelem első látásra vagy létezik, vagy nem, de az egy pillanat alatt kialakuló szerelem valóban létező jelenség.

A szerelem velejárója: a magunkénak érezzük a másik fájdalmát.

A szerelem az önmagunkkal kötött kompromisszumok felbomlásának ideje!

Hihetetlen hatalma van a szerelemnek: furfanggal, kifogyhatatlan türelemmel, látszatvéletlenek szédítő sorozatával képes a világ két különböző sarkában fölkutatni s újra egybecsomózni két hajszálvékony, az élet zűrzavarába veszett sorsfonalat.

Az üdvözüléshez többféle út vezet. Elérhető a szerelem útján is.

Kötelességből a nő lehet a férfi szolgája, de rabszolgája csak szerelemből.

Az életben a dolgok nem egyértelműek. Még a szerelem sem egyértelmű, pedig legalább a szerelemnek annak kéne lennie.