A szépség a legveszélyesebb fegyver.
Valakinek végletesen merésznek is kell lennie: mert merészség, sőt vakmerőség nélkül nincs szépség.
Bár kíváncsiság és szépség gyakran szemben áll, amennyiben egyesülnek, egészen finom és különleges méltóság születik általuk.
A szépségnek ápolás kell és érvényesülés. Akit soha nem lát senki, annak a szépsége mindegy.
A legnagyobb változást azzal érhetjük el, ha bízunk önmagunkban, ugyanis az önbizalom nőkben és férfiakban egyaránt kifejezetten vonzó. Nem jó taktika, ha meghúzzuk magunkat, és arra törekszünk, hogy észre se vegyenek: inkább igenis mutassuk meg a világnak elragadó hajkoronánkat, kiemelkedő stílusérzékünket vagy gyönyörű kézfejünket. Ha sikerül megtanulnunk, hogyan szerethetjük meg kinézetünket, akkor a környezetünk is ugyanígy tesz majd.
Csak a szerelmes ember látja meg imádottjának minden rejtelmes szépségét, mint ahogy csak a művész tudja kihüvelyezni a világ titokzatos jóságát. Egyedül a szeretet képes arra a csodára, hogy egy embert meglásson. Azt hiszem, hogy a szeretetnek nincs is más forrása, mint az ismeret; a gyűlölet vagy közömbösség pedig abból ered, hogy nem ismerünk valakit, idegenkedünk tőle.
Csak egy jó ember mellett maradhatnak szépek a nők, aki soha sem vág ostorral sem lelkükbe, sem az arcukba.
A szépségiparban nincsen egyértelműen jó vagy rossz, és a megfelelő termék megtalálása jóval nehezebb, mint egy-két oldalt átböngészni egy nem sminkről szóló könyvben.
Az aluljáróban elsuhanó, modellalkatú lánynak és a helyes pasinak a bevásárlóközpontból szintén megvannak a maga bizonytalanságai és gondjai, akármilyen tökéletesnek látszanak is a külső szemlélők számára. Még kedvenc hírességed is egyszerű, emberi lény a kiló smink, a Photoshop és a flancos ruhák mögött, és talán még bizonytalanabb, mint te meg én, mert a rajongók folyamatosan figyelik, és elvárják tőle, hogy folyamatosan így vagy úgy nézzen ki és viselkedjen.
Minden nő ugyanannyira hiú, maximum vagy mer róla beszélni, kifejezi, felvállalja - vagy sem.
Papok vagyunk, bábák, terapeuták, orvosok, beavatási rítusok sámánjai, fóliacsíkokba, törülközőkbe, leplekbe tekerjük a nőket, lemossuk róluk a régi életet, és útnak indítjuk őket az új felé. Rajtunk áll vagy bukik a nagy fordulópontok sikere. A legjobb persze az, hogy a nők készek megadni bármilyen árat a jó frizuráért, ha rákapnak az ízére.
Az, aki uralja a hajat, uralja a nőket. Az, aki uralja a szaporodási képességüket, uralja a férfiakat is. Az, aki elégedetté teszi a nőket, a férfiakat is kielégíti, és az, aki a haj és a gyermek iránti lázban égő emberek körül doktorkodik, az közöttük a király.
Mostanra a nők ugyanolyan jogokkal, ugyanolyan lehetőségekkel rendelkeznek, és mégsem miénk a nyereség. Csak mi adjuk az összes alapanyagot a szépségipar számos területéhez, mi adjuk a munkaerőt, évezredről évezredre mi adjuk az arcunkat, a hajunkat, a méhünket, a mellünket, és még mindig a férfiak tömik tele a zsebüket az így összegyűlő bankjegyekkel, ők irányítják, birtokolják vagy ők veszik meg azonnal a bármilyen kis sikerre szert tevő vállalkozásokat.
Minden lány gyönyörű, a társadalom az, ami ronda.
A rossz szív még a legszebb arcot is úgy elrútítja, hogy rosszabb lesz, mintha csúnya volna.