- Úgy nézel ki, mint valami kamasz. A fiatalság elixírjét szeded talán?
- Nem, éhezem és nincsenek gondjaim. Se család, se gyerek, csak a munka. Ennyi a titok.
Szebb vagy, mint bármelyik történet, amit hallottam, vagy bármilyen dal, amit bárd költhet. Szebb, mint egy hegycsúcs, szebb, mint egy gleccser, szebb, mint egy frissen behavazott mező hajnalban.
Kortól és nemtől függetlenül mindenkinek megvan a maga szépsége. Ha nem a külcsín, akkor a belbecs. Ritkán mindkettő. Igaz ez emberre, állatra és összességében a természetre.
Mindig azokat az embereket tartottam vonzónak, akik szenvedéllyel csinálnak valamit, akiknek van karizmájuk, kisugárzásuk. Az ilyen ember tartása egyenes, mozgása dinamikus, fellépése határozott, tekintete átható, jelenléte intenzív. Számomra valami ilyesmi a szépség.
Nem baj, ha az ember ad magára, de a legtöbb dolog úgyis a géneken meg a plasztikai sebészeken múlik. Előbbin nem tudok változtatni, utóbbira meg nincs pénzem.