Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
Van, aki mindenét mozgósítva próbálja elképzelni a szabadságot, más viszont a pórusaiban hordja. És a két tudás sosem lesz azonos.
A börtönt az teszi elviselhetővé, hogy lakói nem látják a szabad életet.
Az ember folyton választásra kényszerül: szabadság vagy jólét, szabadság szenvedéssel vagy boldogság szabadság nélkül. És az emberek többsége a második utat választja.
Tedd, amit tenned kell, hogy azt tehesd, amit akarsz.
Nem azért kell a szabadság, hogy éljünk vele, hanem hogy érezzük, ha szükséges, élhetünk vele.
Szeretni azt az életet, amelyik lehetséges: ez is szabadság. Talán nincs is másféle szabadság.
Talán a legnagyobb büntetés, ha bűn nélkül fosztanak meg a szabadságodtól.
Az embernek egy tál rizsen túl közvetlen szüksége semmire sincs. Csak fölöslegre, mint például a szabadságra, mely nélkül élni lehet, de minek.
Nem a kőfal teszi a börtönt, és nem a vasrúd a ketrecet.
Van valami felszabadító abban, ha nem játszod meg magad. Merd zavarba hozni magad! Kockáztass!
Minden ember árva.
Belefagy a lélegzet
a nagy-nagy szabadságba.
A szabadság az, amikor nem félsz.
A valódi szeretetben szabad vagy. És boldog. És a másik is az. Ha nem, akkor ez nem valódi szeretet, csak tapadás, ragaszkodás, kizsákmányolás. Ez vonatkozik szerelemre, párkapcsolatra, barátságra, bármilyen szeretetre, mely a másikkal összeköt. Teljesen mindegy, hogy te ragadsz rá, vagy ő ragad rád, ha úgy érzed, hogy hozzá vagy kötve, vagy ő tehozzád, s nem működnek a szárnyaid, akkor ez nem szeretet, hanem kizsákmányolás. Az igazi szeretetben nincs erőszak, nincs függés, nincs önzés.
Nincsenek láncok a lábaimon,
de nem vagyok szabad.