A szolgaságba vert világ
Áll a csata terén,
Hogy számon kérje: hát miért
A rabbilincs kezén?
A szabadságért küzdenek,
A jogért vívnak ők:
Mi nékik fáj, az néktek is,
Föl a csatára nők!
A szabadság vágya és ismerete velünk születik, minden új generáció megpróbálja - megpróbálhatja - kiküzdeni magának. Elfojtásához az emberi természetet kellene megváltoztatni.
A nemi szerepek összefolynak. Ami régen kőbe vésett volt, ma már nem az. Bármit csinálhatunk, nincsenek határok. A nők nem csak gyereket szülnek és főznek. Örökbe is fogadhatnak, de maratont is futhatnak, vagy súlyt emelhetnek és ma már a főzés is választás kérdése. A férfiaknak sem kell elefántokra vadászni, vagy a mezőn dolgozni. És ebben ez a csodálatos. Mindenkinek megvan a szabad választás lehetősége.
A szabadság változékony, akár az erdő, amely közelről sűrű, csupa fa, de az üres rétről nézve felfedi, meddig terjed. Annak, hogy szabadok vagyunk, semmi köze a láncokhoz, vagy hogy mekkora tér nyílik előttünk.
A szabadságot nem lehet megvásárolni, politikai gyűlésen kihirdetni, begyűrni sok-sok más limlom közé, a vitrinben őrizgetni. A szabadság csak az álmaiddal való találkozáskor, és az azok eléréséhez hozott helyes döntések után születik meg benned.
Vannak, akik szerint mindenféle keret, kötöttség, szabály elvetendő, én viszont úgy gondolom, hogy a hordónak az abroncs hasznos, mert a benne forrongó bort nem engedi szétfolyni, hogy hasznavehetetlen pocsolya váljon belőle.
