Mentől függetlenebb valaki vagyoni tekintetben az anyagi szükségektől, egészségi tekintetben a betegségektől, mentől inkább kiművelte értelmét: annál inkább le tudja győzni az cselekvésére befolyást gyakorló belső és külső körülményeket.

Ha leromboljuk börtönünk falait, és a szabadság felé futunk, valójában csak egy nagyobb börtön tágasabb udvarára kerülünk.

Mindennek van határa! Illetve csak a szabadságnak nincs. Mindenki szabadon azt teheti, amit jónak lát, de... ha én nem látom jónak, amit maga jónak lát, akkor miért ne az én jóllátásom legyen a mérvadó?

Elszigetelt szabadság nincs. Ahol van szabadság, ott az harcban áll az elnyomással.

Friss levegő, napfény, szabadság. Ez a három legfontosabb dolog az életben.

A legtöbben nem akarnak szabadok lenni, mert a szabadság felelősséggel jár, és a többség retteg a felelősségtől.

A szabadság illúzió csupán. Mindig meg kell fizetni az árát.

Legjobb vagyon a függetlenség.

Az igaz ember nem jobbágya időnek, helynek, hanem maga a dolgok középpontja.

Az egyenlőséghez, jogokhoz és korlátolt felelősségű társaságokhoz hasonlóan a szabadság is olyasmi, amit az emberek találtak ki, és csak az ő képzeletükben létezik. Biológiai szempontból semmit sem jelent az, hogy a demokratikus társadalmakban az emberek szabadok, míg a diktatúrákban nem.

Az a fontos, hogy az ember szabad legyen. Márpedig hogyan lehet szabad? Ha elveit az egzisztenciális érdekei fölé helyezi. Mert ha ragaszkodik az anyagi vagy másfajta előnyökhöz, vége.

Ha azt csinálod, amit szeretsz, az a szabadság; ha szereted, amit csinálsz, az a boldogság.

Te is, mint mindenki, eldöntheted, hogyan szeretnél levegőt venni: úgy, hogy mázsás súlyok legyenek a válladon, vagy azok nélkül, szabadon.

A szabadság nem olyan minta, amelyet mindenkinek egyformán kell követni, nem világon kívüli eszményi tartomány, ahová vagy elverekedi magát az ember vagy nem, hanem a szabadság annyiféle, ahány szabad ember él.

Forrást kutat, nem vért itat
a szabadság s a szerelem.