Nehéz volna pontosan számot adni azokról az átmenetekről, amelyek hol előrelépésnek, hol visszakozásnak tűnnek, az Isten vezérelte embernek mégis mind javára és hasznára kell hogy szolgáljanak.
Isten, óh keresztény Isten!
határozz helyettem! Ne akaratom pörgesse
szédült léptemet, vad csillagokban rendelt
sorsomért ne vélem számolj! Jó és
Rossz úgy összekuszált már - felelhet-e
Néked a bódult pille vakító ege alatt?
Bár volnék oktalan porszem, számolatlan
parány a Sokban, mit vak erő kénye
dobál: vak és céltalan erő! de tán mégis
beláthatatlan akaratod szerint! óh
irgalmazz nékem! s vedd le roskadó lelkemről a felelős akaratot...
Kiszámíthatatlan a jövő. A sors elfújja a reményeket, a vágyakat. Az életünk olyan, mint egy forgószínpad, más szereplőkkel népesül be és a játék folyik tovább!