Az ember általában türelmetlen gyermekként kérdezgeti a sorsot, mit akar vele, s önnön lármájától nem hallja a választ, pedig nemcsak szavak, hanem a körülmények, az események alakulása és iránya is kiáltozzák szüntelenül.

A történelem arra tanít, hogy az, ami látszólag a következő sarkon vár ránk, előre nem látott akadályok miatt talán sosem valósul meg, más, sosem gondolt forgatókönyvek pedig valóra válhatnak.

Mindegyikünknek van egy ikerlelke, más szóval ikerlángja, aki kezdetben velünk együtt teremtetett meg. Isten titeket és az ikerlángotokat ugyanabból a "fehér tűztestből" teremtett meg. Ezt a fehér, tojásdad formát választotta ketté, a két lény szférájává: az egyiket hímnemű polaritásúvá, a másikat nőneművé, de mindkettőt azonosságuknak ugyanazzal az eredeti, spirituális, egyedi mintájával.

Könnyen bajba kerülhet az ember anélkül is, hogy valami hibát követett volna el.

Néha a legnagyobb balszerencse váratlan előnyökkel jár.

Időnként épphogy megúszni a tragédiát legalább olyan trauma, mintha megtörtént volna velünk.

Nem örülnél a szerencsés napoknak, ha nem élnél át rosszabbakat.

Te, aki ezeket a sorokat olvasod, talán nem is tudod, milyen az, amikor az ember egész élete egyetlen pillanaton inog, dől, hol jobbra, hol balra. És hogy milyen kétségbeejtő, amikor ennek még teljesen tudatában is van. Szinte már el sem hiszi, hogy vele történik mindez.

Mindnyájunknak megvan a maga sorsa, amit nem lehet kikerülni, amit nem lehet megúszni, amit végig kell csinálni.

Életünk legmegrendítőbb pillanata az, amikor felismerjük, és rádöbbenünk arra, hogy sorsunkat mi magunk szőjük.

Minden ember megérdemli a jót is, rosszat is.

Balesetek mindig történnek, bármilyen óvatos is az ember, bármennyire igyekszik is megakadályozni. Épp ezért hívják őket baleseteknek.

Az ember egyetlen méltósága abban áll, hogy makacsul lázad a sorsa ellen.

Úgy érzem, hogy minden, ami történt, az sorsszerű volt, az elkerülhetetlen volt. Mindennek, ami volt, annak úgy kellett lennie, ahogy volt. Mindennek, amit átéltem, úgy és csakis úgy kellett történnie, ahogy történt. Minden természetesnek, magától értetődőnek, egymásból következőnek és szükségszerűnek tűnik föl ma már bennem.

Minden sors egyedi és esetleges, de statisztikailag az emberi sorsok tulajdonképpen teljesen egyformák.