A benső, személyes győzelmek mindig megelőzik a nyilvános győzelmeket.
Mindenki annyit ér, amennyiért megdolgozik, és amennyi tehetsége van. A tehetség, a kitartás és a szerencse szorzata a siker.
Igaz ugyan, hogy a vak és pocsék szaglású disznó is talál szarvasgombát, de azért az segít, ha tudjuk, hogy a szarvasgomba tölgyerdőben terem.
A hírnév könnyen rozsdásodik.
Nem csak az embereknek, néha a szavaknak is lehet karrierjük.
Saját szakmai mércém alapján akarok mindenkor megfelelni önmagamnak. Az a fontos, hogy egy pillanatra se tévesszem szem elől magam, hogy tudjam: hol tartok, mire jutottam és mit szeretnék még elérni. Mindezekért tudjak lemondani, ne éjszakázzak, ne dáridózzak, tehát, hogy minden egynek legyen alárendelve: az én teljesítményemnek.
Az ideálok arról nevezetesek, hogy nem elérhetőek.
Kis botlások nélkül tökéletes emberek lennénk, a tökéletes emberek pedig unalmas bábok.
Egy balett-táncosnő, ha már hírnévre tett szert, elcsúszhat, sőt el is eshet, a közönség mégis megtapsolja; egy "début" azonban - történjék az bármiben -, amikor először lépünk a közönség, a nyilvánosság elé, mindenkor főbenjáró dolog.
Nincs jobb garancia a sikertelenségre, mint ha meggyőzöd magad, hogy a siker lehetetlen, és emiatt nem is próbálkozol.
A sikeres dolgok többnyire nem szándékosak; a sikertelenek általában azok.
Mióta sikerült híressé lennem, általában úgy kezelnek, ahogy minden embert mindig kezelni kellene...
A reflektorfénnyel az a baj, hogy azt is megmutatja, amit nem akarunk...
Az elismerés mindig jólesik, de a szülővárostól kapott a legbecsesebb.
A csúcs mindig az, amit az ember annak érez.