Az akaraterő túlfeszítése éppolyan önpusztító lehet, mint az akarathiány.
A kísértésnek azért nehéz ellenállni, mert heves érzelmi rendszerünk erőteljesen elfogult a jelen javára: csábítják az azonnal megkaparintható díjak, és igencsak leértékeli a késleltetett jutalmakat.
Az ember csodálatosan leleményes a halovány ígéretek kieszelésében, majd hasonló találékonysággal talál ürügyeket, hogy kibújhasson alóluk.
Gondolkodom, tehát megváltoztathatom azt, ami vagyok. Hiszen gondolkodásmódunk átalakításával megváltoztathatjuk érzéseinket, tetteinket és egész személyiségfejlődésünket.
Az emberi természetből adódik, hogy szeretünk arcokat párosítani a történetekhez, akár illenek hozzájuk, akár nem. Ahhoz a futballistához hasonlóan, aki a mérkőzés utolsó másodperceiben belövi vagy elhibázza a büntetőt, gyakran egyes személyek úgy dicsőülnek vagy szégyenülnek meg, hogy igazából csak apró mellékszereplői egy sokkal fontosabb történetnek. Egy ember egy adott, konkrét ügyben játszott központi szerepe végül fontosabbnak bizonyult, mint az olyan, valóban fontos kérdések, amelyek régebb óta érlelődnek, mint az őket megjelenítő konfliktus.
Egy gépet lehetséges oly módon beprogramozni egy rutinfeladatra, hogy a gép még a legnyilvánvalóbb tényeket se tudja arról, amit csinál; az emberi öntudatnak azonban a legelválaszthatatlanabb sajátossága, hogy észrevesz bizonyos tényeket az emberi cselekedetek során.
Az intelligencia elválaszthatatlan sajátossága, hogy ki tud lépni az éppen végzett feladatból, és meg tudja vizsgálni, hogy mit végzett: mindig szabályokat keres és gyakran talál is.
A pszichológia nem arról szól, hogy megváltoztassunk valakit. Inkább arról, hogy ezt te magad tedd meg.
A személyes vélemények és a tekintély az a politikával és a vallással jár. A politikus azt mondja: "higgy nekem, mert én ezt mondom, és én vagyok a főnök". A vallás azt mondja: "higgy nekem, mert Isten ezt mondta nekem, én pedig most elmondom neked". Ám a pszichológia azt mondja: "higgy, amit akarsz, de a hited alapja valamiféle bizonyíték kell, hogy legyen. Ezek a tények, ahogy jelenleg tudjuk".
A pszichológiában nincs helye a tekintélynek, vagy csak a bizonyítékoknak van tekintélyük, embereknek soha.
A részegség jó. Lefejti az álarcot az emberről. Háttérbe szorítja a tanult mintákat, és előtérbe helyezi az ösztönöket.
Bár egyetlen önazonosságunk van, ez nem jelenti azt, hogy egyetlen elménk lenne: valójában több, egymással versengő késztetés együttese vagyunk. Ha megértjük, hogyan győzedelmeskednek agyunkban bizonyos választási lehetőségek mások fölött, akkor megtanulhatjuk, hogyan hozhatunk jobb döntéseket magunk és a társadalom javára.
Az elmezavarban elsőként az ismerős dolgok tűnnek el, és ami a helyükre kerül, az nagy gond, nemcsak azért, mert nem értjük, hanem mert nem tudjuk másoknak elmagyarázni. Az őrült átél valamit, ám fogalma sincs, hogy mi az, vagy honnan is származik.
Az elmebaj egyik első tünete, ha az ember kezdi azt érezni, hogy egyre pszichotikusabb. Ez is egy kínai ujjbilincs. Ha az ember rágondol, bekerül.
Hatalmas dolog a pszichológia, öcskös. Ki kell igazodni az embereken, és el kell tudni találni a gyenge pontjaikat. Mint a verekedésben.