A kezdeti évek anyagi gondjai felőrlik a kapcsolatot, megölik az érzelmeket.
A kapitalista és konzumerista értékrend egyazon érme két oldala, két parancsolat összeolvadása. A gazdagok legfőbb parancsolata: "Fektess be, forgasd a pénzed!" A többieké: "Vásárolj!".
Aki a tudománynak szenteli életét, az a vagyongyűjtést nem tarthatja hivatásának. Ami a tudóst a tudományos pályára vezeti, az első sorban a lelkesedés a tudomány iránt, az ellenállhatatlan szenvedély, hogy egész életét és minden erejét az igazság keresésének szolgálatába helyezze. Ahol ez a lelkesedés, ez a szenvedély, ez az idealizmus nincsen, ott hiába helyezik kilátásba a legmagasabb fizetést is: legfeljebb kufárokat nevelünk vele, nem tudósokat.
Az emberek mindig azt mondják: "Mitől vagy olyan depressziós? Bármit megvehetsz, amit csak akarsz." Mindenkinek azt kívánom a világon, hogy legyen gazdag, így majd megtudják, hogy a pénz nem minden.
Minél kisebb a ház, a családnak annál jobban össze kell tartania. Nincs helyük a széthúzásra.
Nincs határa, hogy mire képesek a pénzért az emberek társadalmi helyzetüktől függetlenül. Ez az élet egyik alaptétele.
Azt, hogy ki kerül be egy Mount Everest-expedícióba, leginkább a pénz dönti el.
Önmagában a pénz nem egy izgalmas dolog: egy papírfecni vagy egy darabka fém, ami a társadalmi közmegegyezés szerint meghatározott értékkel bír. Mindaz, amihez a papírfecnik és a fémdarabok révén hozzájuthatunk (anyagi javak, hatalom, nyugodt élet), hiteti el az emberekkel, hogy a pénzen lehet boldogságot is venni, noha eközben folyton azt hangoztatják, ez mennyire nem igaz.
Ma szinte minden művelt ember, ha gazdálkodásról van szó, nyelvén hordja ezt az ismert angol mondást: "Time is money". - Valóban nagyszerű mondás, de szerintem nem eléggé kimerítő, mert ahogy én gondolom, - hogy pontosak legyünk -, azt kellene mondani: Time is more than money! Mert a világ ezer példája mutatja, hogy a gazdag, ha koldusbotra jutott, ismét meggazdagodhatik, sőt gazdagabb lehet, mint valaha; a pénz stb. tehát pótolható, míg az elfecsérelt idő visszavonhatatlanul elveszett.
Idő-gazdálkodáshoz érteni többet ér, mint mindenkor szilárdnak lenni egészség- vagy akár pénz gazdálkodásban; mert csak az idő visszahozhatatlan; míg a beteg, vagy anyagilag leromlott ember ismét egészséges és jómódú lehet. Aki viszont az egészségével tud gazdálkodni, jóval fölötte áll a pénz-gazdálkodónak, mert a beteg, a nyomorék, sokkal szerencsétlenebb, mint a szegény ember.
A jómód a legnagyobb elnyomatás idején is bizonyos fokú függetlenséget biztosít; - márpedig függetlennek lenni megbecsülhetetlen kincs!
Nincs szükség sok pénzre ahhoz, hogy az embereket boldoggá tegyük.
Ingyen ebéd nem létezik - kivéve, ha te magad vagy az.
A legtöbb ember annyit dolgozik, hogy nincs ideje pénzt keresni.
Ha az Isten ma leszállna a földre, hitelkártyára lenne szüksége. Mégsem kapná meg, mert nincs állandó jövedelme.