A világ tele van gyönyörűséggel, csak rajtad múlik, hogy ráakadjál ezekre az örömökre, melyek lépten-nyomon eléd kerülnek. Egész egyszerű rájuk akadni: alkalmazkodónak kell lenni.
Aki mindig bizakodó, csak akkor szenved, ha reményei szertefoszlottak. Aki mindig kétségbeesett, az éppen e tulajdonsága miatt állandóan szenved. Ugyanez áll az olyan emberre, aki mindig pesszimista.
Valakinek muszáj pesszimistának lennie. Ha nem lettek volna pesszimisták, sokba került volna az optimizmus az emberiségnek.
A jövőnek sok neve van: a gyenge úgy hívja, elérhetetlen, a gyáva úgy, ismeretlen, a bátor lehetőségnek nevezi.
A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.
A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.
Ha valamiért lelkesedni tudsz, tedd meg, ha nem tudsz, akkor aludj. Muszáj valamiért lelkesednem, ezért próbálom meg mindig a legjobbat elképzelni, és azért aztán mindent elkövetni, ami csak lehetséges.
A pozitív gondolkodás fogalma eredetileg egy ősi buddhista hagyomány nyomán jött létre. Fönnmaradt egy legenda, miszerint Buddha és a tanítványai néztek egy döglött kutyát. Mester, nézd, a halál, a bomló hús, a rothadó tetem milyen rettenetesen visszataszító! Milyen undorító, ha csak az marad meg egy lényből, ami belőle a test! - mondták a tanítványok. Buddha odanézett, és azt mondta, hogy igen, de milyen szép fehér foga van! Ez a pozitív gondolkodás alaptörténete. Innen nőtt ki. Vagyis nem arról van szó, hogy a negatív élményeinket, a keserveinket, a bánatainkat hazudjuk el pozitívnak. Arról van szó, hogy fogadjuk el ezeket olyan negatívnak, amilyenek a valóságban, de ha van bennük valami pozitív, akkor azt is vegyük észre.
Az optimistáknak is igazuk van: - bármi történjék is a világgal, az meglepően fennáll, a legnagyobb megpróbáltatások után is: valahogy lesz, - nem oly forrón esszük, mint ahogy főzzük; - s a pesszimistáknak: hogy mégis mindig rosszul sikerül, amit az ember tervbe vesz.
A "most" nem ok arra, hogy ne higgy a következő pillanatban, a következő pillanat jóságában. Nem ok arra, hogy lemondj mindenről, lemondj az álmaidról. Hogy ne higgy a jövőben, ne higgy a megoldásban. Mert van jövő, van megoldás. Ebben higgy, erre figyelj. Most.
A rajtunk most átvonuló zivatar annak előjele, hogy egünk nemsokára kiderül, s jobb napokat fogunk látni, mert lehetetlen, hogy akár a baj, akár a jó örökké tartson, s ebből az következik, hogy mivel a baj már soká tart, a jónak közel kell lennie.
A dolgok mindig úgy alakulnak, ahogy akarjuk, hogy alakuljanak.
Nincs szebb, mint jót látni, és érezni, hogy azonos vagyok ezzel a jóval, része vagyok, alkotó eleme, s minden, ami körülöttem lüktet, ami hozzám tartozik.
Ne tedd meg azt a szívességet ennek a mocsok világnak, hogy rosszul érzed magadat benne!
Felejtsd el gondjaidat, hiszen a világ tökéletes körülötted, és az élet pofonegyszerű.