Az optimista kijelenti, hogy a lehetséges legjobb világban élünk, a pesszimista tart attól, hogy ez igaz.
Hadd mosolyogjak én
Azon is, ami fáj
Azon is, ami e
Világban vaksötét.
Sose féljünk semmitől! Ennél szörnyűbb rabszolgaságot elképzelni sem tudok. Legyünk csak merészek, és kalandvágyók, és reményteliek! Táncos léptekkel menjünk az élet elébe, kitárt karral fogadjunk mindent, amit ad!
Pozitívnak lenni nem azt jelenti, hogy mindenbe belenyugszunk. Sokkal inkább, hogy a jó megoldás reményében felkutatjuk az erőforrásainkat, és azt tesszük, ami helyes és megfelelő.
Egy országban - újságok segítségével - két hét alatt a düh és felháborodás olyan állapotába lehet hozni az ítélőképtelen tömegeket, hogy az emberek hajlandókká válnak arra, hogy bizonyos érdekeltek érdemtelen céljaiért katonáknak öltözve öljenek, és magukat megölessék. Ennek megfelelően nem hiányoznak a próféták, akik kultúránk közeli pusztulását jósolják. Én nem tartozom ezekhez a pesszimistákhoz; hiszek egy jobb jövőben.
Nehéz optimistának lenni egy olyan világban, amelyben nem díjazzák az optimizmust.
Az optimista szerint ez a lehető világok legjobbika; a pesszimista sóhajt egyet, s egyetért vele.
Vidámnak lenni nem egyenlő azzal, hogy minden tökéletes. Csupán azt jelenti, hogy eldöntötted, hogy figyelmen kívül hagyod a hiányosságokat.
Biztosan tudom, még tartogat az élet számomra valamit, ami egyszerre lesz orvosság és édesség, mámor és szőlőcukor. Megállok, körülnézek, várakozom.
Még a boldogság esélye is nagyon jelentős mértékben járul hozzá a boldogsághoz.
Az én receptem az optimizmustőkém megóvására az, hogy mindig arra koncentrálok, ami jó. Mindennap leltárt készítek azokról a dolgokról - akár kicsik, akár nagyok -, amelyek kellemesek voltak, örömet és boldogságot szereztek vagy csak elszórakoztattak, és hálát érzek értük.
A gondolat mindig pesszimista, csak az akarat optimista.
Aki fölfelé él, azt a bajok, nehézségek, küzdelmek erősítik. Aki lefelé él, azt ugyanezek gyengítik, és előbb-utóbb szétmorzsolják.
Negyed három múlt öt perccel -
de ez retrográd állítás volna.
Legyen tíz perc múlva fél három!
Így optimizmust sugárzok,
karjaim a jövőbe mutatnak.
Én bizony mindennek csak a pozitív oldalát nézem - lehet, hogy általában az a kevesebb, de az a hasznosabb, az előrébb vivő. Aki pedig ennek ellenére továbbra is sápítozik, örökké elégedetlenkedik, az tegye csak nyugodtan, ha az jó neki. Csak hát az a baj, hogy az ilyen ember a környezetét is pusztítja, gyilkolja.