Nem lehetséges "parancsszóra" optimistának lenni. Senkinek nem írhatunk elő optimizmust, a reményvesztettől sem várhatjuk el, hogy reméljen. Erre ő maga sem lenne képes, mert senki sem tudja "akarni" a reményt, éppoly kevéssé, mint ahogy a reményen kívül a közismert háromság két másik tagját, vagyis a hitet és a szeretetet sem lehet kikényszeríteni.
Még a "negatív aspektusokból" is, sőt éppen azokból, valami értelmeset kell "kihozni", és azt valami pozitívummá átformálni: a szenvedést teljesítménnyé - a vétket átalakulássá - a halált felelősséget fejlesztő tényezővé kell tenni. Így vagy úgy, még létünk fenyegető aspektusainak árnyékában is meg kell lenni valahogy annak a lehetőségnek, "to make the best of it", ahogy az angol oly szépen mondja, vagyis, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle.
Én életem legnehezebb perceiben is megőriztem jókedvemet, s mindig a dolgok derűs oldalát kerestem, vagyis ahogy mondják: pillangót kergettem.
Ha elmúlt a vihar és kitisztul az ég, majd egy tisztább, jobb, erősebb világra mosolyog le a napsugár.
Az optimizmus az emberiség ópiuma! Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik.
Vajon mitől lesz jobb a családomnak? Ha a rendszert szidom, vagy ha megyek és megkeresem a lehetőségeket, amikkel jobbá tehetem az életüket? Élnünk és megélnünk most és itt kell, ezek között a körülmények között, ebből kell kihozni a lehető legjobbat.
A derűlátás hit, hogy az elkövetkező évek boldogak lesznek. A kétely pedig megóvja az optimizmust a vakságtól, és óvatosságra int.
Talán megeshet néha, hogy jól jön a közvetlen környezetünkben bekövetkező haláleset. Fő a pozitív gondolkozás!
Fogjunk ki ezen a komisz életen, azt mondom, hiszen rajtunk múlik minden... Ha mi összenevetünk, baj nem lehet itt.
A pesszimista és optimista emberek gyakran vonzzák egymást. Az optimista szerint a pohár félig tele van, a pesszimista szerint viszont félig üres. Az optimista a lehetőségeket, a pesszimista a problémákat veszi észre. Mindannyiunkra jellemző, hogy milyen a beállítottságunk, ám ennek gyakran nem vagyunk tudatában.
Találkoztál már valaha sikeres, kiteljesedett, boldog emberrel, aki ugyanakkor pesszimista? Én nem. Ez azért van, mert az optimizmus erővel ruház fel, és irányítja az érzelmeidet. A pesszimizmus meggyengíti az akaratodat, és elősegíti, hogy az aktuális hangulatod befolyásolja a cselekedeteidet. Optimista szemlélettel viszont a hozzáállásodat irányíthatod, hogy a legjobbat tudd kihozni a kétségbeejtő helyzetekből. Ezt nevezik "átírásnak", mert míg néha a körülményeket nem tudod befolyásolni, azon igenis képes vagy változtatni, hogyan tekints a dolgokra.
Vajon milyen elv alapján lehetséges az, hogy míg visszatekintve csak fejlődést látunk, előrenézve csakis korcsosulásra számítunk?
Hinni csak akkor tudunk, ha valami vagy valaki hihető, méltó hitemre, mint ahogy csak olyat tudok szeretni, aki szeretetre méltó. Egyszóval a reménynek, a hitnek és szeretetnek mindenkor megalapozottnak kell lennie, ebben a tekintetben hasonlatosak a szerencséhez, melynek megalapozottnak kell lennie, mielőtt ránk köszönt; ha viszont van okunk szerencsésnek lenni, akkor a szerencse magától ránk talál, s minél kevésbé erőltetjük, annál biztosabban ránk mosolyog.
Legyenek arcátlanul optimista ambíciói! Ne essen zavarba, amikor arról beszél, hogy a dolgok jobbá válhatnak! Ne legyenek gátlásai abban, hogy elképzeljen egy jobb világot! Emeljen szót emellett, bármilyen gúnyolódó fogadtatásban is részesül a cinikusok részéről!
Vannak, akik haláluk napjáig élnek, és vannak olyanok is, akik a diagnózis napján meghalnak. Az egyik legfontosabb dolog, amire emlékezni érdemes, hogy tudományosan bizonyított tény: az optimista szemléletű emberek tovább élnek.