Néha az az egyetlen esélyed, ha kihívod magad ellen a sorsot, előretörsz - és reméled a legjobbakat.
Minden bevégeztetett? Rendben van, akkor kezdjünk el élni!
A legnagyobb bajban is találkoztam derűs, erős emberekkel. Nem féltek - s ez már maga a boldogság előszobája. És nem panaszkodtak, nem siránkoztak, nem növelték gondolatilag a bajaikat, hanem azt keresték, hogyan lehet helyzetükből fölállni.
Az olyan szavak, mint "optimizmus" vagy "remény", amelyeket azokban a könyvekben lehet olvasni, amelyek az életre akarnak felkészíteni és az önbizalmat hivatottak növelni - tényleg csupán szavak. Azok a bölcsek, akik kimondták őket, talán az értelmüket keresték, minket pedig kísérleti nyúlként használtak, hogy megnézzék, hogyan hatnak ránk.
Nem mind arany, ami fénylik. Lehet, kedvező körülmények közt, gyémánt is.
Én olyan pesszimista vagyok, hogy ha a legrosszabb nem következik be, akkor boldognak érzem magam. Az optimisták gyakran szenvednek, mert ők állandóan csalódnak. Engem viszont mindennap nagyon pozitív meglepetések érnek.
Mosolyogj, ha esik az eső, és akkor se add fel, ha minden összeesküszik ellened.
Csak a lelki szegények valóban szegények. Az, aki mindenét elvesztette, de bátorsága, jókedve, reménye, erénye és önbecsülése töretlen marad, továbbra is gazdag.
Akkor kell a legfényesebben ragyognod, amikor minden sötét körülötted.
A valóságot mi is alakítjuk. Amikor kedvesen szólítok meg egy eladót vagy egy ügyintézőt, több az esélyem, hogy visszamosolyog, vagy legalább nem utál látványosan. Ámbár vannak emberek, akik képtelenek mosolyogni. Látom én, meg is élem a morózus hangulatot, kelletlen modort a mindennapi életünkben, de tudom nem csak azt látni. Valamifajta szépség sok mindenben van.
A testi fogyatékos embereknek olyasmikre kell összpontosítani erejüket, amelyek végrehajtását megmaradt képességeik lehetővé teszik, és nem szabad azon keseregniük, hogy mi az, amit nem tudnak megtenni.
Bármilyen ádáz és kemény a sors, lehet-e nem remélni, ha odakint szépen süt a nap?
Jöjjön, aminek kell,
A legszörnyűbb nap is csak lefut egyszer.
Hajolj, merő térd; és te szív, acél
Idegzeteddel, lágyulj oly puhára,
Mint a ma-szűlt csecsemő inai.
Még minden jóra válhat.
Optimista vagyok. Hiszem, hogy jót hoz a jövő. És ha csekély mértékben ehhez én is hozzájárulhattam, akkor meg vagyok elégedve.