A nyelv nem egy hatóság által törvénybe iktatott protokoll, sokkal inkább egy wiki, ami író és beszélő milliók közreműködésével épül, akik szüntelenül a saját igényeik szerint hajlítják, miközben feltartóztathatatlanul öregednek, meghalnak, majd felváltják őket a gyermekeik, akik a maguk céljára formálják tovább.

A terhesség azzal kezdődik, hogy a társadalom némi erőszakot tesz a férfiak - esetemben több mint negyvenévi - kitartó munkával tökéletlenre csiszolt nyelvhasználatán. A terhesség például az ateistáknál is áldott állapot lesz. Továbbra is terhességnek nevezni minimum félig végrehajtott csecsemőgyilkosság. A nyelvi abortusz bigott híveiből összeállt statáriális vérbíróság jogerős ítélete szerint azért, mert "a gyerek nem teher". Pedig dehogynem. Én láttam a csajomat terhesen. Hát azt nézni is teher, nemhogy hordani.

A tinédzserek nem új szavakat találnak ki, bármilyen megdönthetetlenül valljuk is ennek az ellenkezőjét. Az ifjúsági nyelv szezonális jellegű, eldobható szavakat termel ki. Azt a néhány fogalmat, amely fennmarad, megszámolhatod egy abakuszon.

Ahhoz, hogy egy ember és egy szó egymásra találjon, szükség van valamilyen alkalomra. Hogy mit értek ezen? Egy ember az élete során rengeteg szóval találkozik, és míg vannak szavak, amelyeket az első pillanatban megért, sok olyan is akad, amelyek bár végigkísérik az egész életét, nehezen fedik fel valódi jelentésüket.

Ha megtanulsz egy idegen nyelvet, hatalmas vár kulcsát kapod a kezedbe. Csakis rajtad múlik, hogy mi mindent találsz odabent.

Minden nyelv az elme őserdeje, a gondolkodás vízgyűjtő területe, a spirituális lehetőségek ökoszisztémája.

A magyaroknak nagyszerű érzékük van hozzá, hogy a nemes, szent dolgokat használják trágárságokra.

A posztmodern tudós teoretikusai mindössze azt mulasztották el közölni velünk, hogy a nyelvi dekonstrukció programja valójában a neoprimitivizmusban való önfeledt elsüllyedést jelenti.

Az, hogy valaki magyar, az átvérzik azon, ahogy angolul ír.

A kérdés továbbra is a levegőbe lóg, - nem zárult le a dialóg, - a nézeteltérésnek ez a forrása nem lett elapasztva, - aminek az a haszna, - hogy újra össze lehet veszni rajta - majd, ha - akarunk, és hát anélkül mi - nem tudnánk ilyen klasszul kibékülni, - és a szánknak se volna a csókra ilyen jó mentsége, - mert abban szerencsére - egyetértünk, és nem csak elvileg, - hogy mégiscsak ezt a legjobb művelni nyelvileg.

A vers olyan lakat a nyelven, hogy nem biztos, hogy egy másik nyelven kulcsot lehet találni hozzá.

Nincs ékesebben szóló nyelv a világon egy egészséges és életvidám, de éhező ifjú szemének beszédénél!

A mai magyar, az utca emberétől az országgyűlési képviselőn át az akadémikusig azt hiszi, hogy akkor beszél a kornak megfelelően, ha a magyar kifejezések helyett minél több idegent, lehetőleg angolt használ. Most már ott tartunk, hogy ezt észre sem vesszük. Pedig ha valaki az anyanyelvén nem tudja magát megfelelően kifejezni és minduntalan idegen szavakat kölcsönöz, az nem a műveltség jele.

A magyar nyelv nem kölcsönöz s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. Ez a nyelv a legrégibb, a legdicsőségesebb emlékműve egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek.

Minél többet gondolkodom nyelvünk bölcseletén, annál inkább felismerem végtelen felsőbbségét sok más nyelvvel szemben.