E héten neved napja lészen,
Azért kell e versnek még ma lenni készen,
Holnap Üstökösbe szépen becsempészem,
Hogy holnapután elfeledjük egészen.

Anyámnak ma névnapja van,
S ez nagy ünnep nekem!
Ezt is csupán ő adta, mert
Nekem nincs ünnepem! -

Kivánom, hogy számos névnapjait a boldogság tartós fuvalma lengje körül, s hosszas életének világára - a megelégedés s a béke áldásai s az öröm napjai ragyogóan sugározzanak; tartsa meg őt egész családjával a mindenható a legvégső emberkorig.

Atyai szeretetednek oltárán a boldogság melegét a bölcsőmtől kezdve szítod keblemben. Atyai gondosságoddal ápolsz engemet, érezteted velem atyai jóságodat minden irányban. Boldog névnapod hajnalán a hála virága nyílik keblemben s forró érzelmeimnek e néhány szó ad életet, melynél többet örömtől zajgó belsőm kifejezni képtelen.

Örülök e nagy napnak, mint a növények a szép időnek, mert ez üdíti azokat, mint engemet kedves anyámnak nevenapja. - Lehet-e a gyermeknek nagyobb szivbeli öröme, mintha az élet fokozatain át kedves szülőink egészségét az idő viszontagságai ellen megóva látja?

Édes anyám, névnapodra
Szivem égő csipkebokra
Egy óhajtást világit:
Élj boldogan sokáig!

Add nekem te két orcádnak
Kellemes virágait,
Én ajánlom bíbor szádnak
Szám hevűlő csókjait.

Sose törjön félre kedved csizmasarka,
Legyen örömödnek bugyogója tarka,
Ne legyen életed rövid, mint nyúl farka,
A sorsnak irántad ne legyen szűk marka.

Ha galambot adnál, az sem lenne káros,
Akkor azt kívánom: legyen élted páros,
Rétesed a túrót ahányszor takarja,
Annyi boldogsággal légy te eltakarva.
Örömed legyen a cékla pirossága,
Reményed a zeller zöld-szín koronája,
Napjaid legyenek édes ízű kompót,
Meg ne keserítse gyógyszertári kontó.

Kár, hogy a pap megkeresztelt,

Jobb volnál pogánynak,

Mert pogány vagy és kegyetlen

Híved fájdalmának.


Vagy ha már meg kelle lenni,

Mondtak volna másnak,

Szép-, hamisnak, kellemesnek

Csak ne Laurának.

Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret?
Vonatot és síneket?
Kék építő-köveket?

Ha pedig nem volna enni, innya semmid,
Akkor az én múzsám sem kívánhat semmit,
Ha se malac, pulyka, ha se kappan, sem lud:
Áldjon meg az Isten magától, ahogy tud.

Természete az már az emberfiának,
Minden jót kívánni felebarátjának;
Vagy ha nem is mindég - egyszer esztendőben,
Ha érzelme nem fér a teli bendőben.

Érd el (persze énvelem) az
Ősz hajak késő korát,
Hanem ez ne légyen más, mint
Álarcban az ifjuság.

Számomra névnapod ugyanolyan nap, mint az esztendő többi szürke napja; drága lényed teljes sugárzással messziről is beragyogja életem minden pillanatát.