Amikor eldicsekszünk például a külföldi barátainknak, hogy hány magyar Nobel-díjas volt, meg hány magyar találmányunk van, akkor mindehhez hozzá kell gondolni, hogy a találmányok nagy részét külföldön szabadalmaztatták, és a Nobel-díjasok is azért kaptak díjat, mert "szerencséjükre" elüldöztük őket. A nemzeti büszkeségünk másik oldalán a saját nemzeti korlátoltságunk van.

Nekünk, cigányoknak, csak ez kell: kóborlás és szerelem.

Magyar vagyok, magyarnak születtem, magyar földön magyar ember lettem,
a múltunkat cipelem a vállamon, de magyar vagyok, úgyhogy vállalom.
Magyar férfi és magyar asszony, északon, hegyeken, délen, a parton,
túl egy bűnös évszázadon, de magyar vagyok, ez a támaszom.

Fél világot is bejárhatod, más ember földjén testvértelen leszel, s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot, ha nemzetedről megfeledkezel.

Abban a percben meg kellett volna érezzem, hogy mit jelent magyarnak lenni. Elsősorban jelent örömet, mindazt az örömet, ami becsületes szándékban s a munkában megterem, meg azt az örömet is, hogy az igazság mindig erősebb a hamisságnál, még akkor is, ha hosszú ideig szemérmesen eltitkolja erejét. Második sorban jelent büszkeséget, hogy bírni tudtuk a szenvedést, amit azért rakott Isten a vállunkra, hogy általa megerősödjünk egyrészt, másrészt pedig tanuljunk belőle és igazságosabbak tudjunk lenni másokkal, mint azok voltak velünk. Jelent még erős és jókedvű elhatározást is, hogy no világ, most aztán csudálkozz, ha újra kezembe veszem a kaszát. De ugyanakkor bánatot is jelent, igaz testvéri bánatot azok miatt, akik számára továbbá is a remény marad magyarságuk egyetlen vigasztalása. Ennyi mindent jelent magyarnak lenni, és éppen az a szép benne, hogy örömet is és bánatot is, büszkeséget is és erős elhatározást is egyszerre jelent.

Mi minden Magyarország? Például a lehúzott redőnyű, eladó és kiadó üzlethelyiségek országa, ama rossz beidegződések, súlyos tapasztalatok országa, hogy ha valami egyszer bezár, abbamarad, az soha a büdös életben nem indul újra.

Magyarország igen kreatív ország, igaz, minden ország kreatív, úgy értve, hogy a lakói, akik nélkül az ország csak körvonal.

A nemzet csak akkor remélhet jobb jövőt, ha polgárai képesek közös erőfeszítéssel felelősséget vállalni a közjóért.

A haza sem az a színes zászlódarab, amit zászlónak neveznek. Mégsem lehet a haza zászlajával úgy bánni, mint holmi rongydarabbal.

Ha egy komédiás a nemzet napszámosa, akkor egy politikus számos napon a nemzeté.

Országimázst nem lehet teremteni, azt az ország hordja önmagában.

Ady népe Ady óta idióta.

A magyar olyan, hogy szereti magát kikeseregni. Kesergés kell neki, nem a tett. Ha kedvére kisírhatja, kikáromkodhatja magát a magyar, akkor már akár el is engedi, hogy történjen valami.

A magyar író feladata minden időben az, hogy írjon, szóban és szellemben magyarul. Ha ezt teszi, nem kell politizáljon. Mert ha magyarul ír, magyar szellemben, lelkiismeretének és felelősségének parancsa szerint s nemzete iránt érzett aggódó hűséggel, ez már több mint politika. Ez már honvédelem.

Trianon árnyékában élve feledjünk el minden személyi sérelmet, pártoskodást és nyújtsunk testvérkezet mindenkinek, aki szívében és szándékában magyar még, még akkor is, ha nézeteink sok mindenben nem egyeznek.