Csak amikor a miénktől eltérő kultúrájú emberekkel találkozunk, akkor ébredünk rá, hogy milyenek is tulajdon szokásaink, vélekedésünk.

Forradalmi elmélet nélkül nincs forradalmi mozgalom sem.

Mi más egy ember országa, mint saját magának sokszoros tükröződése?

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Él a nagy Isten és semmise megy kárba,
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

Legyen hü a nemzet önmagához; még mindent meg lehet menteni. Veszve csak azon nemzet lehet, a mely lemondott önmagáról.

Van egy ország
ahol lakom
semmi ágán
lógó
flakon
van egy város
ahol élek
ahány test épp
annyi
lélek
ahány lélek
annyi
lom is
utcára tett
fájdalom is.

A világközösségnek - föltéve, hogy volna ilyen - meglenne a hatalma hozzá, rendelkeznék azokkal a tudományos-műszaki képességekkel és gazdasági potenciállal, hogy a Földet a természet lehetséges legnagyobb védelme mellett paradicsommá varázsolja. Hogy ez nem következik be, az azon múlik, hogy nem létezik ilyen világközösség, illetve hogy az emberiség e cselekvésnek nem alanya. Az emberi cselekmények esetében a cselekvő elsősorban az egyén, a család, a társadalmi csoport, a törzs és talán még a nemzet. Azt még ki kell alakítani, hogy a cselekvésnek nemzetek fölötti, illetve nemzetközi szinten legyen alanya, ugyanis az emberiségnek globális problémái megoldásához erre volna szüksége.

Azé a nemzedéké és népé a jövő, amelynek lesz e jövőhöz akarata és tettereje.

Egy ember egymaga jut fel az Everestre, de a csúcson az országa zászlaját tűzi ki.

Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
"Ej, ráérünk arra még!"

Percre se feledd, hogy testvéred
minden magyar, bárhol is éljen.

Én magyar vagyok, de nem úgy, hogy tépem a számat, pofázok népről, nemzetről, hazáról, hanem, hogy szíven üt, ha népzenét hallok, igézve nézem, ha látok igazi magyar táncot, hogy értem József Attilát, akinek ezerféle nemzet kavargott szívében, és magaménak érzem Radnótit.

Nem létezik szerintem olyasmi, hogy magyar tudomány. Mindig berzenkedtem attól, amit úgy neveznek, hogy a magyar tudomány ünnepe. Szerintem ha valahol erősen hangsúlyozzák, hogy magyar tudományos eredmény, ott valami gyanús, mert az annak szimbóluma, hogy valamilyen kutatás periferiális, provinciális, a világ számára valójában érdektelen, csak mi magyarok vagyunk büszkék rá. Olyan, hogy magyar tudós, természetesen létezik, de ez nem azt jelenti, hogy az eredmény, amire jut, az magyar eredmény lenne.

Mindenkinek magyarul kellene meghalnia - vagy elutasítania a halált.