Húzd ki magad, mosolyogj, hadd törjék csak a fejüket, hogy mitől van olyan jó kedved.

Mosolyában nincs mélyebb jelentés vagy rejtett gondolat. Mosoly pusztán a mosolygás kedvéért.

Néha az örömöd a mosolyod forrása, de van, hogy a mosolyod lehet az örömöd forrása.

Szája sarkában halvány mosoly bujkál. Nem tudom pontosan megmondani, miért, de nekem tökéletesnek tűnik ez a mosoly. Kicsiny, napsütötte helyet juttat eszembe, mert csak csendes, eldugott zugba tűz be így a derűs napsugár.

A zöld alma, mikor pirosra változik, a komoly ember, mikor mosolyog, mintha nem egy és ugyanaz volna.

Mosolygott rám. Tetőtől talpig, egy méter kilencvenkét centi színmosoly. Hogyan tud egy ember a karjaival, a lábaival, a hosszú, imbolygó felsőtestével egyszerre mosolyogni?

Két ember közt a legrövidebb út egy mosoly.

Nincs e világon rege, mely oly mosolyról szólna,
Mely közeli rokona egy bús könnynek ne volna.

Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derűs.

Vajon mikor tudja meg a baba, hogy anyjának jólesik, ha ő rámosolyog?

Ez az idült mosolygás, ez megy az agyamra. Mosolyogni mintha elfelejtettünk volna, most már csak akkor vigyorgunk, ha ránk szakad egy lottónyeremény, egy előléptetés vagy hasonló. Van karriermosoly, van fel-akarlak-szedni mosoly meg az örülök-hogy-fel-akarsz-szedni s más hasonlók, de a szép-napunk-van mosoly eltűnt, mindörökre.

A legtöbb mosolyt egy másik mosoly indította el.

Még ma is, amikor látom, hogy igazi mosolyra derül az arca, megmelegszik a szívem, mert tudom, hogy nem olyan, mint más. Azért mosolyog így, mert vele vagyok. Miattam.

Akik ilyenképpen mosolyognak, mint Beethoven és Teréza, az ilyen emberek ajkán egyformán és egyszerre torzul el a mosoly, ha valahol, a földteke egy távoli, ismeretlen pontján megkorbácsolnak egy rabot, felkötnek egy négert, kisgyermeket kergetnek ki mezítláb a hóba, vagy éhen hal egy öregember. Nem is tudnak róla, csak érzik. Mindenen, amiről tudnak, igyekeznek a maguk módján segíteni. De amiről nem tudnak, amit talán csak sejtenek, az sajog bennük szakadatlanul, s csalja ajkukra ezt a vergődő mosolyt.

Láttam már szép, fiatal lányokat, ártatlan gyermekeket mosolyogni, de így, ilyen romlatlan jósággal, félénk csodálkozással soha senkit. Ez a mosoly maga volt a hibátlan emberi jóság.