Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,
De ha szomjazom, akkor friss patak,
Az én kedvesem az egeknek nyílhat,
De megcsókolni csak nem szabad.

Mosolya vízcsepptiszta tenger
S az ő szomoru mosolyába
Beléömlik minden más asszony
Tisztító, éhes kacagása.

A mosolya, tán a mosolya a megejtő. Amikor gyöngédre szelídül a vastag szája, ami netán nem is vastag, hanem egyszerűen érzéki száj. Átváltozó száj. Ahogy mosolyog, meglágyulnak a duzzadt ajkai, meg is nyílnak, előcsillognak közülük a keskeny, kékesfehér, sűrűn egymás mellé nőtt nedves fogai.

Arcod mosolya
Pisztrángjáték a fényben.
A szívemig ér.

Miért csak addig mosolyognak az emberek, amíg egymásra néznek?

Elfogadom az örökös mosolyt. Én nem kapok borravalót soha, senkitől. A mosoly mégis ott lesz mindig az arcomon. És letörölni, azt nem engedem. Mosolyogva ütök majd vissza mindig. Mosolyogva, de erősebben.

Nagyon szeretem, hogy boldoggá teszem az embereket - akárhogyan is. Még ha csak fél órára is. Ha szerencsésnek érzik magukat általam, jól érzik magukat, vagy mosolyt csalok egy szomorú arcra - számomra ez megfizethetetlen.

A mosolygó alattvaló mindig fölényben van az ingerült uralkodóval szemben.

Gyilkos az, aki megöli az emberi testet; gúnyosan mosolygó az, aki megöli mások LELKÉT és szívét. A lélek és a szív sokkal drágább, mint a test, ezért a gúnyos mosolygás a legrosszabb bűn.

A mosollyal az ember fényt gyújthat önmagában. Reménnyel töltheti el a lényét, és ezt a reményt másokra is átsugározhatja.

Nevess magadon, és nevess az életen. Ne gúnykacaj vagy önsajnálattól tocsogó nevetés legyen ez, hanem gyógyír, csodaszer, amely enyhíti a fájdalmat, kigyógyít a depresszióból, és segít megfelelő távolságból kezelni az adott pillanatban szörnyűnek látszó kudarcokat.

Senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni.

Egy mosoly mindent képes megváltoztatni. Egy egész életet. Sőt, kettőt. Két emberét. Azokét, akik egymásra mosolyognak.

Számomra a mosoly az egyik legszebb emberi képesség.

Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve ember! -
Hogy a szeretet szólítja szememben!
Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!
Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,
A szeretetet már fel tudja fogni
S a mosolyra vissza tud mosolyogni!