Egyszer mindenkinek eljön az a pont, hogy már nem bírja tovább, legyen bármilyen bátor.

A túlélés elsősorban mentális feladat.

A túlélés az életben maradás művészete. A mentális hozzáállás éppolyan fontos, mint a fizikai erőnlét és a tudás.

A túlélési képességek egy piramist alkotnak, amelynek az alapját az élni akarás képezi. A piramis következő rétege a tudás. Ez táplálja az önbizalmat, és űzi el a félelmet. A harmadik szint a gyakorlás: az ismeretek elsajátítása és szinten tartása. A piramis csúcsán a felszerelés helyezkedik el. Ha a túlélési ösztön tudással, gyakorlattal és felszereléssel párosul, bármire készen állunk!

Nincs értelme feladni. Csak hasznos cselekedetek által menekülhetünk meg. Kellő elszántsággal látszólag lehetetlen helyzeteket is túl lehet élni.

Ha veszítesz, nem akarod újra és újra ugyanazt a dolgot megismételni, és továbbra is veszíteni. A nap végén őszintén bele kell tudnod nézni a tükörbe - nem mindig, de általában te vagy a felelős a dolgok alakulásáért.

Erős nőnek kell lenned, de engedd meg magadnak olykor, hogy egy mankóra támaszkodhass. Különben egy idő után elfogy az erőd!

Ha valami olyasmit próbálsz utánozni, amit a moziban láttál, akkor az nem működik. Például megpróbálkozol egy biciklis mutatvánnyal, vagy felugrasz a levegőbe a gördeszkáddal. De nagy ritkán, amikor a legkevésbé várod, valami egyszer csak összeáll.

Átok, sirás hiába itt,
mi haszna van?
Harcold keserves napjaid
panasztalan.

A problémák egyszerre jönnek. A megoldások viszont szakaszosak.

Ilyen az élet: pofára esel, de menni kell tovább, senki se vigasztal.

Pofára kell esni, hogy megtanulj egyedül felállni.

Nem lehet egy szörnyű szomjúságot úgy oltani, hogy az ember odaáll egy hatalmas tölgy alá, és vár, hogy egy esőcsepp véletlenül a nyelvére hulljon.

A taktika abban áll, hogy az ember tudja, mit kell tennie, ha van mit tenni. A stratégia pedig abban, hogy az ember tudja, mit kell tennie, ha nincs mit tenni.

Minden, amiből később profitálni akarunk, áldozatokkal jár.