Az első lépés: ne hagyjuk, hogy az akadályok legyűrjenek, elbátortalanítsanak vagy kibillentsenek bennünket. Ez olyasmi, amire kevesen képesek. De miután úrrá lettünk az érzelmeinken és képesek vagyunk objektív szemmel látni, valamint szilárdan állni a lábunkon, lehetségessé válik a következő lépés: a mentális fordulat, amelynek révén nem az akadályt látjuk, hanem a benne rejlő lehetőséget.

Egyikünknek sincs más lehetősége, mint kifáradni vagy eltunyulni. Én a kifáradást választom.

Ha új dolgokat csinál az ember, óhatatlanul akadályokkal fog szembesülni. Egy új út magától értetődő módon járatlan. Csakis kitartással és időráfordítással taposhatjuk ki magunknak, hogy előrejussunk rajta.

Mi a vereség? Nem más, mint tanulás: nem más, mint az első lépés valami jobb felé.

Keserű az uborka? Dobjátok ki.
Tüskebokor van az úton? Kerüljétek meg.
Mindössze ennyit kell tudnotok.

A nyomásra a természetes reakció persze mindig az ellenirányú nyomás. A harcművészetek azonban arra tanítanak bennünket, hogy ezt a késztetést hagyjuk figyelmen kívül. Nem fejthetünk ki ellentámadást, hanem visszahúzódunk, amíg az ellenfelünk el nem veszíti az egyensúlyát. Akkor teszünk ellenlépést.

A legjobb emberek nem azok, akik esélyekre várnak, hanem azok, akik megragadják: megostromolják, elfoglalják és szolgálatukba állítják őket.

Ha egy csomópont le van zárva, és kényelmetlen kerülőt kell tennünk, ezt a problémát nem intézhetjük el vitatkozással vagy ordibálással. Egyszerűen elfogadjuk. Ez nem ugyanaz, mint ha hagynánk, hogy megakadályozzon bennünket a végső célunk elérésében. De bizony megváltoztatja az utat, amelyen odajutunk, és az utazás időtartamát.

A tegnapi kihívásból mára unalom lesz.

Hosszú volt az út és olyan, amire tényleg büszke vagyok - nem volt végig tökéletes. Sok csapda volt és sok hiba történt. De legvégül ez tette lehetővé, hogy ott legyek, ahol ma tartok.

Három dolgot követelek meg mindenkitől: úgy dolgozzon, mint egy bányász, úgy hallgasson, mint egy katona, és úgy viselkedjen, mint egy hercegnő.

Nem az határoz meg, hányszor esel le, hanem hogy hányszor szállsz vissza a biciklire.

Tanulnunk kell a hibáinkból, de nem kell miatta teljesen padlóra kerülnünk. Ez már a múlté! Keresd meg, hol hibáztál, és miért! Tedd jóvá, amit lehet! Aztán ejtsd a témát, és lépj tovább! Hagyd az önmarcangolást!

Edzeni, edzeni és edzeni kell. Nem szabad megijedni az áldozattól. Gyűlölnöd kell a vereséget.

Az igazi kihívás sosem ér véget, minden apró mozzanatban keresni kell. A kihívás arra késztet, hogy állandó párbeszédben legyek önmagammal.