Az vagyok aki vagyok, és nem félek attól aki vagyok, vagy hogy kinek látnak az emberek!

Hogyan is állíthatnám magamról, hogy áldozat vagyok, amikor olyan hevesen vágyom a bűnre?

A boldogsághoz nem elegendő a szép lakás, a jó ruha, a kényelmes élet, a boldogsághoz nyugodt lelkiismeret is kell, mert anélkül a szerelem is tartalmatlanná válik.

Hiába döntöd el előre, hogy ekkor vagy akkor kilépsz valamilyen önként vállalt erkölcsi kötelezettség alól. Ha látod, hogy szükség van rád, lelkiismereted nem engedi, hogy felhagyj vele.

Ha az ember meg tudna halni a szégyentől, már rég kihalt volna az emberiség.

A bűntudat mindig sokkal tovább elkísér, mint a kevés, igazán jó pillanat.

Másnak a bűne nem mentség az enyémre.

Talán, ha abban a pillanatban arcodba nézek, megtudok mindent. De nem mertem arcodba nézni. Van egyfajta szégyenérzet, mely mindennél kínosabb, amit az ember megélhet az életben, a szégyenérzet, melyet az áldozat érez, mikor gyilkosának arcába kénytelen pillantani.

Időnként az embernek nem marad más, csak a lelki nyugalma. A méltósága az egyetlen vigasza. Csak az nyújt enyhülést, hogy úgy tesz, mintha minden rendben lenne.

Amikor egy katona lelkét beszennyezi az első vér, minden kétsége feloldódik a sürgető vágyban, hogy a lelkiismeretét kikapcsolja, és a brutalitásnak jelentést adjon. És ezzel a jelentéssel mi meg is ajándékozzuk őket. Ez lesz az ellenség.

Az embernek a legfőbb erőt a jó lelkiismeret adja.

Az ördög hangját hallva jobban értékeljük Isten hangját.

Aki bűntudatot érez amiatt, amit tesz, könnyen meg tud változni. Az, aki szégyelli magát, örök életében szégyenkezni fog, és ugyanúgy folytatja tovább, amit csinál.

Ha csupán némi bűntudatot érzel, mert valami rosszat csináltál, nem kell mást tenned, csak változtatni egy kicsit.

Lépten-nyomon magunk fölött kell kihirdetni az ítéletet.