A könyörtelen mosoly és az erőszak nem múlik el a testből és a lélekből.
A lélek, amely mélységesen és erősen szeret, nem lehet gyáva.
A testet meg tudja fogni a gravitáció, a szellemet azonban nem, ez a megfoghatatlan valami ki tud bújni a testi hordozóját kötő meghatározások hálójából.
Hiába aratsz kegyetlen győzelmet, a lelkedet ugyanúgy elvesztheted. Amikor szembeszállsz a sárkánnyal, magad is sárkánnyá válhatsz.
A lélek saját társat választ.
Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el.
Ha nem gondolod azt, hogy bántalom ért, akkor nem is ért bántalom, s ha nem ért bántalom, akkor kárt sem szenvedtél.
Mikor a lelkünket félelem és bizonytalanság gyötri, akkor kezd meghalni.
A jóga nem versenysport, erővel és erőfeszítéssel nem fogod elérni a test, az elme és a szellem egységesülését. A jóga a tudatos elengedés rendszere.
Senki, még az egészséges ember se fürkéssze a saját arcát, mert a lelkét kockáztatja: a tükörkép kiszívja, fölissza.
A lélek titkainak birodalma ott kezdődik, ahol a látható világ végződik.
Ha elveszted a lelked és tudod is azt, akkor még mindig van egy lelked, amit elveszíthetsz.
Az egész világra kihat egy bizonyos univerzális törvény: az entrópia, azaz a termodinamika második főtétele. Az entrópia azt jelenti, hogy a világon minden, de tényleg minden hanyatló állapotban van, boltívként hanyatlik. Egyetlen kivétel van ez alól a törvény alól, mégpedig az emberi szellem, amely képes mindvégig felfelé fejlődni, és lépcsőként elvezetni bennünket a teljesség felé, a hitelességhez és bölcsességhez.
A megtisztulás sohasem könnyű, de mindig szükséges.
Csak egy narcisztikus fazon képes akkor felfogni a dolgokat, amikor már elmúltak. Túl érzékeny vagyok. Kicsit tompábbnak kéne lennem ahhoz, hogy ismét úgy lelkesedhessek, ahogy gyerekkoromban.