Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan
bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz,
érintésedre-
nyílóan, könnyen, zajtalanul.
A létezés gyönyöre nem arányos a létezés időtartamával. A tartalom függvénye. És te vagy számomra a legértékesebb tartalom.
A szerelem olyan szorosan és bensőségesen láncol hozzád, hogy semmi mással nem tudok foglalkozni és sehová sem tudok eljutni. Minden más vágytól, akár attól is, amely legjobban megfelel jellememnek és lényemnek, meg tudok szabadulni, de lehetetlen kiirtanom azt az érzést, amely fájdalmasan, de elhallgathatatlanul súgja a fülembe a nap és az éjjel minden percében, hogy te vagy Isten legédesebb, legkedvesebb teremtménye.
Téged a tenyeremen hordozni, imádni, neked és csak neked élni: ennyit akarok még ezen a földön.
Mióta itt vagy,
a babonáim szelíden a lábamhoz dörgölőznek,
és a tenyeremből esznek -
már nem számolom a lépcsőfokokat,
és vásárláskor nem prímszámnyit veszek mindenből.
Azóta a kialvatlanságot az összes tartozékával
eladtuk egy garázsvásárban.
Mióta itt vagy,
egy irányítótoronyból figyelem
a rémálmok kényszerleszállásait.
Szeretlek én, mint harmat azt a kelyhet,
Mit hűvös-vizű rét hajadba rejtett,
Szeretlek én, mint fészkét a madár,
S elfáradt lelkem hozzád visszajár.
Mikor karjaimban tartalak, akkor is csak kereslek; és soha egészen nem vagy enyém, mert örökké kívánlak, mert benned a lehetetlent, a végtelent akarom.
Egy szót se szólj. Csak nézz a napba,
míg én a fejemet lehajtom.
Két mozdulatlan kőszoborra,
így hulljon ránk a nyári alkony.
Szeretnék könny lenni az arcodon,
hogy megértsem a lelked, átsegítselek a harcodon.
Szeretnék én lenni a várad,
a lelkednek az ágyad, ahol lepihen, ha fárad.
Szeretnék vér lenni a szívedben,
hogy dobogjak benned és forróság legyek a hidegben,
Szeretnék fény lenni a szemedben,
szeretném a kezem mindig ott látni a kezedben.
Szeretnék én lenni a holdad,
világítanék a sötétben, hogy lássam, hol vagy.
Nincs olyan dolog, amit ne tennék meg érted. Minél nagyobb ostobaság, annál szívesebben.
Bármerre tűnsz el, a fény kialszik,
S bármerre tűnsz fel, a vágy kigyúl.
Nem számít, hányszor semmisül meg és születik újjá a világ, én mindig emlékezni fogok rá, kik voltunk mi ketten, együtt.