Együtt vagyunk ismét,
Mint régmúlt napokban,
Szeretlek, mint akkor, -
Ki tudja, - tán jobban?

Szerelmem, odakint nehéz, felhős az ég, idebent a nap a zenitre hág: boldogság, hogy este találkozunk otthon, a saját kis buborékvilágunkban. A melegség, a gyengédség buborékjában, a kertben, amelyet egy csók édenkertté varázsol.

Hadd legyek napjaid lótuszvirága és éjszakáid forró szele, amely végigfut vágyadon, mint a szent tűz parazsán, és oly partokra sodor, ahol a szerelem honol.

Egy életem van... csak egy. Egyetlen esély, hogy boldog legyek, hogy az álmomat elérjem, hogy megéljem a világ minden csodáját. Hogy szerethessek, hogy szeressenek, hogy szerethesselek, hogy szeress. Hogy szemeidbe nézzek, hogy halljam a hangodat, hogy megöleljelek. Hogy részem légy, hogy részed legyek. Igen, egy életem van. Az egyetlen esélyem, a boldogságom, az álmom, a csodám. Az egyetlen Életem. Te vagy.

Bakancslistát írok... nagyon rövid lesz. Pedig írhatnék sok mindent rá. Utazásokat, házat, autót, ruhákat... sok mindent. Írhatnék. De nem írok. Az én listámon csak egyetlen szó szerepel. Egyetlen név. Az egyetlen vágyam. Nem a legszebb, nem a legfontosabb. Az EGYETLEN. Egy szó. Egy név. A tiéd.

Megérint valaki... hogy milyen az? Hát Kedves, pont ilyen. Ahogy itt ülsz velem szemben, és ezt kérdezed. És észrevétlenül megérintesz. Ahogy még senki más. Ahogy soha más. Mert ilyen érintés csak egyszer van egy életben. Egyszer. És soha többé.

Én lennék a támasz,
Minden fájó kérdésedre válasz,
Ha elvesznél az éjben,
Leszek én az a fény
A világítótorony tetején
Egy életen át.

Hazudnék ha azt mondanám
hogy eláll tőled a szavam
az igazság az hogy úgy elgyengül
tőled a nyelvem hogy elfelejti
milyen nyelven beszél.

Nem akarlak szeretni; csak nem bírok meglenni nélküled.

Szeretem én a fájdalmat
Halavány bús arczodon;
Szeretem, hogy borujára
Néha derűt hoz dalom.

Téged minden alkalommal tökéletesnek látlak. Ragyogsz, és a fényed mindent felmelegít, a mosolyod pedig elűzi a fárasztó stresszes gondolatokat.

Rózsaszínnel játszadoznak
Két virító arcaid,
Rózsamézzel harmatoznak
Csókra termett ajkaid.

Örülök, hogy vagy, és hogy ismerhettelek, mert jobb hely a világ, hogy te benne élsz.

Az ajkadon a nevetésem
Ott volt, ahogy hozzád értem,
Kívánhatsz most hármat,
Míg hazavisz az éjszakai járat!

Bárkinek írok, neked írok... bárkihez szólok, veled beszélek... bárkit nézek, téged látlak... bárkire mosolygok, neked szól... és bárkit szeretek... téged szeretlek... mert minden Egy. És Egy minden. Te vagy Kedves.