A megszokott ételek, az égig érő karácsonyfa, az ismerős illatok nélkül nincs karácsony.
Szél szava száguld csörgő fák közt,
ünnepi ének csendül halkan.
Hópihe-csillag száll le keringve,
tenyereden olvad, s cseppként csillan.
Az ünnep nem egy nap. Az ajándék nem a fa alatt vár. Az igazi ajándék az Életben vár. És a karácsony maga az ajándék. Akit az Élettől kapunk. Nekem te vagy a karácsony.
A karácsony számomra nem csak ünnep, hanem emlékezés is a nélkülözőkre.
Átvilágol minden rácson
a gyertyafényű szép fehér Karácsony...
És elfelejted: várnak penge-élek,
megbúvó vermek, buktató veszélyek.
Sütiillat, ölelések, a csillagszóró sziporkázó tűzesője, mohón és kíváncsian szétmarcangolt díszcsomagolások, könnyes és meghatott tekintetek, egy atyai tenyér simogatása a fejünkön, gyertyafény, dér az ablakon, a ropogó hó szimfóniája a széllel, összetartozás és egymásra találás. Ne csak egyszer, ne csak ezen a napon gondolj azokra, akiket szeretsz, hanem mindig!
Legyünk egy kicsit csendben!
Födje mély csend a szíveket:
mert a sötét, elgyötört földre
Karácsony közeleg.
Jó, ha most lelkünk messze hagyja
a hajsza, lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint.
Bár lennék, bár lennék jó tündér,
És szórhatnám szét az ünnep kincsét.
Értük szól a dal most, hogy ébredj már,
Még hány és hány gyermek él, kit zöld fenyő sem vár.
Mindig úgy sajnálom, mikor véget ér a Karácsony. Sőt, egy kicsit azt is sajnálom, amikor már történik. Várni szeretem.
A december általában mindig sötét és sivár, de ha az embernek van karácsonyfája, meg egy csomó dísze és karácsonyfaégője, akkor igazán hangulatos lesz.
A karácsony éppen hogy a konstans, a kiszámítható dolgok ünnepe, nem pedig a váratlan elemeké, még akkor sem, ha a résztvevőknek sikerül egymást valami igazi, nem várt ajándékkal meglepniük. Egy bizonyos életkor fölött teljességgel indifferens, huszadrangú kérdés, hogy most épp mit talál a fa alatt a dolgozó - sokkal fontosabb, hogy a lényeget illetően ne érje meglepetés.
Van egy este, évről évre, ami hozza a formáját, bármi történt is az azt megelőző hónapok során - egy este, ami minden körülmények közepette/ellenére megvan, megtörténik, működik. Egy este, amikor a bunkó is megrendül egy kissé, az agresszív is megcsendesül: combja mellé ejti kezét, s ha nem is látott semmit, csak nagy feketeséget, magába néz. Amikor autentikusnak tűnnek a színpadias, giccsbe hajló, túlspilázott díszletek. Egy este, aminek a hangulatát annyiszor keressük majd a következő év során.
Az ember igyekszik csak a szép karácsonyokra emlékezni. A karácsony összeforrott a béke és a szeretet ünnepével, s elsiklanak a szomorú karácsonyok. Kikopnak az ember emlékezetéből.
Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel.
Hópihe szállong égből ágra,
angyalok éberen őrzik a lépted.
Karácsony tárja lelked tágra,
messze világlik a szívbeli fényed.