A mi családunkban elsősorban azokat a kapcsolatokat ápoljuk, amelyeket itt és most tudunk megélni a szeretteinkkel. Ezért sem érzem különösebben szükségét annak, hogy feltétlenül része legyek mindenféle társaságnak és networknek; mert azok, akikkel igazán szoros viszonyban vagyunk, úgyis tudják, hogyan lépjenek velem kapcsolatba.

Légy kedvesebb azokhoz, akik rendesek veled. Majd ha öregebb leszel, te is rájössz, hogy nincsenek olyan sokan.

Mi, emberi lények érzéseinkből és gondolatainkból élünk. Kicseréljük őket egymással, ha egyazon helyen és egyazon időben vagyunk, beszélünk egymással, egymás szemébe nézünk, megérintjük egymást. Ezek hálója táplál bennünket, sőt mi magunk vagyunk a találkozásoknak és a cseréknek ez a hálója.

Borzalmas dolog a szerelemben a szánalom. Kevesebb lesz tőle az, aki adja, és az is, aki kapja.

A gyereknek, mint mindenkinek, az lenne a jó, ha úgy viselkednénk, mint egymást szerető, normális emberek, akik nem akarnak állandóan előnyökhöz jutni a másik által, hanem az egymás iránti érzelmeken alapuló, kellemes és örömteli együttélés lehetséges útjait keresnénk. Nem túlféltően, nem túlóvóan, nem neurotikus kötődésben. Az a szülői, nagyszülői habitus, hogy képtelen vagyok a jelenben élve, felelős emberként mérlegelni egy kérést, hanem mindig pattanok, amikor valamit kiejt a száján, önmagában abnormális, és egy gyereknek rosszat tesz, ha abnormális gesztusok sokaságát kell átélnie.

Aki vendégül hívja a barátait, de maga nem ügyel rá, hogy mily ebéd készül számukra, nem méltó arra, hogy barátai legyenek.

Ami pedig téged és engem illet, nem jósolhatjuk meg a jövőt. Arra senki sem képes. Ezért beszéljük meg és rendezzük el a dolgokat, aztán megyünk tovább. Együtt.

Úgy látszik, a kapcsolatok külön életet élnek, és nem törődnek előzményekkel, tervekkel vagy szükségszerűséggel. Bosszantó. De egyben ajándék is, sőt, öröm.

Általában könnyen megmondható, mikor válik egy pár egymástól függővé: állandóan szakítanak, majd újra összejönnek. Habár a kapcsolatuk nem működik, az érzelmi életük és az identitásuk annyira összefonódott, hogy elengedni sem képesek a másikat.

Bízom benne, hogy megtalálod bennem a jót, de biztos akarok lenni abban, hogy a rossz sem kerüli el a figyelmedet.

Sokszor előfordul, hogy az emberek, habár egymás közelében élnek, egymás legegyszerűbb titkait is képtelenek megfejteni.

Ismeretségi körünk egyre szűkül; az ember egyre magányosabb lesz.

Minden egyes férfit átmeneti jelenségként kell szemlélni, mivel így a legtöbbjük átesik a rostán. Amikor autót veszek, vonzó tulajdonságokat és hosszú távú megbízhatóságot keresek; amikor taxiba szállok, csak az számít, hogy guruljon a kocsi.

Azok jelentik a legjobb társaságot, akiket könnyű megnevettetni.

Arra várni, hogy majd csak leszólít egy partiképes férfi, pontosan ugyanolyan naivitás, mint telefonon keresztül választani használt autót.