Egy másik világ! Végtelen múlttal, emlékekkel, ismeretlen érzésekkel. Belebújni egy másik ember lelkébe nagyobb kaland, mintha egy idegen bolygóra lépnél. Érthetetlen világ! A szavaink egyformák, csakhogy neki mást jelentenek.
Testvér! Mit vársz? Azt, hogy más kezdjen el téged szeretni? Nem jó a sorrend! Neked kell indulni.
Az emberek azonnal elviselhetőek lesznek, ha megbizonyosodunk róla, hogy elhagyhatjuk őket.
Meg kell tudnod, hogy embereket nem csak a szó, eskü és az ígéret köti egymáshoz, még érzelmek, rokonszenvek sem döntik el az igazi kapcsolatot. Van valami más, valamilyen keményebb és szigorúbb törvény, amely megszabja, hogy ennek vagy annak az embernek köze van a másikhoz.
Oh, a generációs ellentét nem új kitalálás! De hát az öregeknek az a dolguk, hogy gyomláljanak, a fiataloknak meg, hogy burjánozzanak.
Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni.
Sok millió éve ennek, de semmi se változott,
ma is így vagyunk a nővel,
hol áldott, hol átkozott,
nyögünk, hogyha velünk van és
hogyha elhagy, akkor is,
ezt csináljuk, amíg élünk,
így jön el az aggkor is,
amíg ez a világ világ,
össze sose békülünk,
tragédiánk egy mondatban:
sem velük, se nélkülük!
Gyűlöllek, mert, mint kenyérbe a kés,
úgy hasít belém a fölismerés,
Drága jó szüleim: szeressétek a postásokat, ők az istenek, a messzeség, a vágyak küldöncei: Hermes isten követei ők, akik vállukon lógó vásott bőrtáskákban viszik házhoz a boldogságot, születést-halált beharangozó sürgönyöket, ők viszik el Hozzátok az én leveleimet is. Lóti-futi, meghajszolt emberek ők: egész életükben házalnak, rohannak, kilincselnek. Potom pénzért vállalják a leghumanistább szerepet: a szeretet elektromos hullámhosszát irányítják egymástól elszakított emberi szívek között, ők a szeretet közvetítői. Mert mik is az én leveleim: az irántatok való örök "ebhűségnek", foggal-körömmel való ragaszkodásnak vérrel-tintával írt dokumentumai.
Sok ember fog ki- és besétálni az életedbe, de csak az igaz barátok hagynak lábnyomot a szívedben.
A tiszteletet azért találták ki, hogy elrejtsék a puszta helyet, ahol a szeretetnek kellene lennie.
Minden emberi kapcsolat az adás és az elfogadás képességén alapul. Addig él, amíg öröm adni és elfogadni.
Nincs az a szenvedély, ami hiábavaló volna, és nincs az a szeretet, amit el kéne utasítani.
Ahelyett, hogy vennék neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.
Tűznél égetőbb a bizonyosság:
nem vagyok egyedül.
Egy-egy fél halál jut ránk.