Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viselkednek veled, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél.

Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.

A szeretteink néha nem veszik észre bennünk azt, amit nem akarnak észrevenni.

Nem abban áll egy ember valódisága, amit neked kimutat, hanem abban, amit nem tud kimutatni. Ha tehát őt meg akarod érteni, ne hallgass arra, amit mond, hanem sokkal inkább arra figyelj, amit elhallgat.

Aki nem ért meg egy pillantást, az a kimerítő magyarázatot sem fogja megérteni.

Akik a legközelebb vannak hozzánk, azokat ismerjük a legkevésbé.

A barátaimat a külsejük alapján választom meg, az ismerőseimet a jellemük alapján, az ellenségeimet pedig az intellektusuk alapján.

Minden ember egyéniségünknek mindig ugyanazt a részét bontakoztatja ki, valahányszor hozzánk ér, és többnyire azt, amit leplezni szerettünk volna. Fájdalommal nézzük, mint készíti a szeretett lény szemünk láttára a képünket, mint törli el legértékesebb erényeinket, mint állítja éles fénybe a hibát, a nevetségest, a bűnt.

Más fajtából való, mert más nemből való... Semmi úgy el nem választ bennünket, égitestet az égitesttől, mint a nem.

Még nem sejtettem, hogy minden emberi kapcsolatban ott van a fájdalom, és... két ember között, még ha nagyon erős szálak fűzik is össze őket, akkor is megmarad egy kis távolság, amelyet csak a szeretet tud áthidalni, de annak is minden pillanatban meg kell küzdenie ezért.

Nem tudunk csak egymagunkban létezni. Ezernyi szál kapcsol össze minket embertársainkkal, és ezeken a szálakon, mint érzőidegeken, a cselekvés okként indul el, hogy azután hatásként érkezzen vissza.

A vita - a tudás cseréje. A vitatkozás - a tudatlanságé.

Valamennyiünket alakítottak, meg megint átalakítottak mindazok, akik szerettek bennünket, s még ha nem is voltak nagyon kitartóak, az ő művük vagyunk - amelyet egyébként el se ismernek magukénak, és nem is olyan soha, amilyennek megálmodták. Nincs szerelem, nincs barátság, amely sorsunkat keresztezve ne munkálna az örökkévalóság számára.

Az emberek túl sok falat építenek, és túl kevés hidat.

Határtalan a szív mélysége. Mindenkinek jut benne hely.