Régen morális okokból maradtak együtt az emberek, ma financiális okokból. Ez sokat elárul a jelenkorról.

A mai ember azért tud nehezen találkozni a másikkal, mert hiányzik a középpontja. Minden nap más szeszély, vágy, ambíció, indulat és hangulat uralja. Hol taszít, hol vonz. Ma megbánt, holnap megbánja, s holnapután újra megbánt. Nehéz olyannal táncolni, aki nem tud, és eldől, ha a másik nem tartja.

Ha egy nő bele akar kötni egy férfiba, mondhat a krapek akármit, pozitívat vagy negatívat, a balhét úgyis ő viszi el a hátán.

Ha nem kell futni egy lány után, akkor valószínűleg nem is éri meg, hogy energiát fektess bele.

Néha nem az számít, hogy hol vagyunk. Csak az számít, ki van velünk.

Fogjuk meg egymás kezét. De ha nem sikerül - mert ma ez is nehéz -, legalább tudjunk egymásról a sötétben!

Mindent adhatunk a másiknak, csak egyensúlyt és önmagába vetett hitet és biztonságot nem.

Önmagától menekülő ember nem tud igazán szeretni. Aki azt hiszi, hogy a másik megmenti, téved. A gyenge ember kapaszkodása nem valódi szeretet, és főleg nem szerelem, hanem menekülés.

Mind meghalunk egyszer, mindenki, micsoda cirkusz! Pont ennek kéne összetartania minket, de ez még sincs így. Jelentéktelen dolgok terrorizálnak és nyomnak el minket. Felemészt minket a semmi.

Van úgy, hogy egy birodalmat könnyebb fenntartani, mint saját magadat, vagy a szűkebb környezetedet.

Nincs meghittebb hely, mint egy szeretetreméltó ember otthona, s nincs jobb társaság, mint a szeretetreméltó embernek bizalmas köre. A megbocsájtás, az elnézés, az udvariasság és a szeretet illatos levegője ez, melybe tudattalanul is vágyik az, a ki jó emberek között érzi jól magát.

Furcsa dolog két ember kapcsolata: amit az egyik nem kap meg, azzal szegényebb lesz - legfeljebb nem tud róla. Nem tudja, hogy veszít valamit... mert nem a magáéból veszíti, hanem nem nyeri meg.

Az iskolában kellene megtanulnunk, milyen összefüggések kötik szorosan egybe a nyelvet, az embert, a közösségeket, a kultúrát és a társadalmat. Ott kellene megalapozni azt a tudást, amely később segít a különféle helyzetekben, hogy fölismerjük, mi a másik célja, hogy közelebb jussunk sajátunkhoz, és hogy hatékonyabban tudjunk szót érteni rokonainkkal, barátainkkal, munkatársainkkal - vagy akár idegenekkel.

Nem mindegy, hogy kapcsolódunk egymáshoz vagy kapaszkodunk egymásba.

Nem a szabadelvű kapcsolati modell működik jól, hanem amikor van egy domináns egyed, aki megmondja a tutit, a másik meg megy utána. Szerintem az egész világ így működik.