A történetek semmit sem jelentenek,
Ha nincs senkid, akinek elmondhatnád.
A legtöbb, amit egy másik embernek adni tudsz, a figyelem.
Túl nagy ár egy "jó" párkapcsolatért azzal fizetni, hogy nem lehetsz önmagad.
Rettegek attól, hogy valaki feleségévé váljak, mert az élet megtanított rá, hogy két ember sohasem szeretheti egymást igazán.
Úgy tűnik, mintha a hasonlóság tartósabbá tenné a párkapcsolatot. A különbözőség viszont izgalmasabbá.
Randizni olyan, mintha maradékból próbálnánk vacsorát főzni. Némelyik maradék, mint például a vagdalt vagy a banánpuding, csak jobb lesz, ha van ideje érni. De másokat, mint például a fánkot vagy a pizzát, legjobb, ha rögtön kidobja az ember. Nem számít, hogy próbálod felmelegíteni, sohasem lesz olyan jó, mint frissen volt.
Ha két ember nem illik egymáshoz, nincs a világon olyan szertartás, amely egyesíthetné őket.
A felelősség vállalása nem csak önmagunkért, hanem másokért, az egyik legfontosabb megtanulandó feladatunk életünk során. Csakhogy ugyanilyen horderejű az is, hogy meglássuk, megérezzük, mikor lépjük át a láthatatlan határt, és mikor avatkozunk bele egy szerettünk életébe úgy, hogy azt már nagyon nem kellene.
Különleges tehetség kell, hogy valaki úgy tudjon hozzáérni egy másik emberhez, hogy az ne azt érezze nyomban, hogy behatoltak a személyes terébe, megsértették intimitását, önállóságát, önbecsülését.
Néha megeshet az emberrel, hogy teljesen kikészít valakit, miközben elvileg segíteni próbálna neki, csak rosszul csinálja.
Kényszerítheted az embereket arra, hogy engedelmeskedjenek neked, de arra soha, hogy kövessenek. Ahhoz, hogy neked játsszanak, az kell, hogy szeressenek.
A rokonokat a sorsnak köszönhetjük. Mily szerencse, hogy barátainkat magunk választhatjuk.
Kell ám, hogy mindenkinek meglegyen a maga tücske, akinek éneklésére, dalolgatására, altatgatására elfelejti az egész életét.
Amikor az ember szeretne valakit felhívni, de fél megtenni, akkor tűnik csak fel, mennyire sok telefonkészüléket lehet mindenhol találni.
Senki se menjen sehová, ahová nem viheti magával társadalma, barátai egész körét - nem testileg értve, hanem légkörét. Új társaságában is meg kell óvnia rendes szellemi magatartását s mindennapi társaihoz való reális viszonyát, mert különben a legvidámabb körben is árva lesz, és megfosztva érzi magát legjobb sugaraitól.