Csak akkor van esélyünk, hogy megvalósítsuk a saját jóllétünket, ha hozzájárulunk más emberek jóllétéhez.
Az emberek száz- meg százféle vallást követnek, melyek gyakran ellenségesen, sőt nekikeseredetten állanak egymással szemben; pedig az erény valamennyi ember számára ugyanegy! Nem más a zsidónak, mint a kereszténynek, nem más a mohamedánnak, mint a kínainak; és az emberek dőre vakságukban mégis áthághatatlan falakat emelnek, amelyek elválasztják egyik emberfiát a másiktól!
Csupán példaadás végett járni templomba, ezt afféle álszenteskedésnek tartom; legalábbis nem több, mint komédia, a komédiának pedig csak a színházban a helye. - Ellenben a rend, a hasznos és nemes élet, az erény példájává válni, van-e ennél magasztosabb hivatás egy ember számára!?
Nincs szükség sok pénzre ahhoz, hogy az embereket boldoggá tegyük.
Erkölcsi kötelességünk, hogy segítsünk azoknak, akik segítségért fordulnak hozzánk. Ilyen egyszerű.
Sem az erő, sem a jó szándék nem tart örökké.
Szeretek adni. De tudom, nem önzetlenségből teszem, sőt szinte ellenkezőleg. Ha adhatok, nemesnek érezhetem magamat, kiváltságosnak, bőkezűnek. Ami nekem talán több örömet okoz, mint adományom annak, aki megkapja. Mellesleg gyakorlatból tudom, hogy elfogadni sem könnyű. Viszketeg érzés, mely igen nehézzé teszi a fenntartások és hátsó szándékok nélküli hálát.
Az irgalom sohasem hiba.
A valódi kedvességet nem lehet megtanulni, nem lehet tanítani; ez a valódi, tiszta, gyermekies ártatlanság, műveltség által magasztossá emelve, ez a szép lélek kinyomata.
Nem létezik olyan, hogy jó és rossz vallás, és nem a hitünk határozza meg, hogy jó vagy rossz emberek vagyunk-e, hanem csakis az, ami a szívünkben lakozik.
Nem kevésbé szükséges mások érdekeit szolgálni, mint a sajátunkat.
Talán túl sok képregényt olvastam gyerekkoromban. Ezekben mintha folyton meg akarnák menteni a Földet. Arra késztetnek, hogy mindenképpen kíséreld meg jobbá tenni a világot, mert az ellenkezője értelmetlen.
Mindennek két oldala van. Ahogy csak az ember lehet igazán gonosz, úgy igazán önzetlen is csak az ember lehet.
Ahogy egyre idősebb és idősebb lesz az ember, rájön, hogy az számít igazán, amit másokkal tesz, és nem az, hogy mennyi pénze van.
A helyes magatartással velejár a belső egyensúly nyugalma, a boldogság egyedüli forrása.