Olyan sokat beszélünk arról, hogy mi mit akarunk Istentől, pedig az igazi kérdés az, hogy Isten mit vár tőlünk.

Ha bánkódsz a múlt miatt, ne feledd, Isten a jövődre tekint.

Imádságos szívvel tűzz ki célokat! Az igazi siker az, ha azokat a célokat éred el, melyeket Isten tett eléd.

Van valaki odafönt, aki minden embert olyannak fogad el, amilyen.

Az emberek azt hiszik, hogy Isten egy matematikus, pedig nem az. Ha egyáltalán valaki, akkor sakkjátékos lenne, aki megelőzi az ellenfele lépését, és már készül a legyőzésére.

Az isteni jóság különbözik a miénktől, de nem alapvetően más: nem úgy különbözik tőle, mint a fehér a feketétől, hanem mint a tökéletes kör a gyerek első kísérletétől, hogy kereket rajzoljon.

Semmi sincs jól. Az Istennek jobb tanácsadóra és építészre lett volna szüksége.

Ha van egy közösség, akkor tudom, hogy nálam nagyobb, hatalmasabb, erősebb, segít rajtam, odatartozom. Az evolúcióban azért fejlődött ki ez a képesség, mert ez kellett a túléléshez. Ha már képesek vagyunk így absztrahálni, akkor ezt a hatalmast Istennek is elnevezhetem, vagy szellemnek, vagy ördögnek, abban ezután már semmi különös nincs. Az igazi nagy ugrás tehát az absztrakció képességének a megjelenése, aminek értjük a mozgatóerejét, utána a többi csak mese, amit a vallások istenről alkottak.

Ki más tudná újra felragyogtatni egy ember szívében a szinte teljesen feledésbe merült éveket? Néhány szó, egy ének, képek, melyek egyszer csak előkerülnek az emlékezet poros padlásáról - milyen drágák is lehetnek, ha Isten egy fénysugarat vet rájuk!

Mit is jelent egyáltalán a karácsony? Mit ünneplünk valójában? Azért lett karácsony, mert szenteste az emberek egyszer csak olyan jól kijöttek egymással? Nem, barátaim, karácsony nem a jó emberek, hanem a jó Isten ünnepe. Ő jelent meg életünk istállójánál, és magával hozta az ünnepet. A mi korunkban is, amikor körülöttünk minden összedőléssel fenyeget, be akar jönni hozzánk, hogy rendet tegyen.

Az Istenről való hitvallásom végső soron nagyon egyszerű. Valaha volt nekem egy nagyszerű kutyusom. Az állatmenhelyről szereztem, legalább tíz, különböző fajta keveréke volt, de úgy tűnt, mindegyik ősétől a legjobb vonásokat örökölte. A színe barna volt. Amikor megkérdeztek, hogy milyen kutya ez, azt válaszoltam: - Ez egy barna kutya. Hasonlóképpen, amikor felmerül a kérdés: - Miféle Istenben hisz ön? -, a válaszom: - Egy nagyszerű Istenben.

Azt beszélik, hogy az istenek az emberek sorsával játszanak. Hogy szerintük pontosan miféle játékot játszanak ebben a pillanatban, azt csak találgatni lehet. De persze, vannak szabályok. Mindenki tudja, hogy vannak szabályok. Csak őrülten kell bizakodni abban, hogy az istenek is ismerik a szabályokat.

Az istenek megszerettetik velünk azt, akit nem akarunk szeretni s elfordítják tőlünk azt, akinek szerelmére vágyunk. Meghalasztják azt, akinek élnie kellene, s megkímélik azokat, akik megérdemlik a halált. Amit az egyik kezükkel adnak, azt a másikkal elveszik, saját kiismerhetetlen törvényeik szerint.

Szerintem nincs,
ha van, nem látszik,
ha látszik, nem isten.

De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.