Csak egy isten létezik, ugyanakkor számtalan út, amelyen eljuthatunk hozzá. A legfontosabb közülük a szeretet. A szívünkkel pedig mindig megérezzük, mit kér tőlünk a szeretet.

Az Isten is olyan, mint a pénz, csak urakhoz megy.

Amit Isten el akart mondani az emberiségnek, azt mind odatette az orra elé, hogy észrevegye.

Az emberi törekvés fontos, ám az Isten gondoskodó figyelme nélkül, ahogy mondani szokták, egy verébfióka tolla sem hull.

Isten félresöpri a haszontalan terveket, és az eredeti tervet teszi vissza az emberiség munkaasztalára.

Istenben hinni nem annyi, mint félni tőle, és azzal, hogy megbüntet, inkább arra kötelez, hogy egyenes jellemmel és becsületesen éljünk.

Isten még soha nem hagyta cserben az ő népét.

Ha Isten olyannak akart minket, mint a parancsolatok, akkor miért nem eleve olyannak teremtett?

Beleszakad az értelem, míg
kiderül, hogy van-e még vagy volt-e
szíve, mely most félrevert, az Úrnak.

Isten azért vált emberré, hogy az ember Istenné válhasson.

Az ember nem tud a Teremtő nélkül élni. De a Teremtésben nem csak föld van és tenger és hold és csillagok. Van benne gyalázat, kínzás, vér, ragya és butaság.

Isten mindent lát, de csak kevés dolgot méltányol.

Isten akarata nagyobb minden elképzelhetőnél. Olyan nagy, hogy önmaga tagadására is képes.

Isten túlságosan univerzális ahhoz, hogy egy legyen önmagával. Ezért létezik a levegő ura és a sok cinkosa. Ezért létezik minden, ami nem Isten.

Nincs a teremtésben két egyforma levél. Még két egyforma homokszem sincs. Nincs két olyan valami, amely között Isten nem lát különbséget.