Csak hallgatás közben fogan meg és ver gyökeret az igazság. Mert mindennél fontosabb az idő, éppúgy, mint a szoptatásnál.
Az igazság fölfedezése mindig fájdalommal jár.
Az igazság olyan, mint az illat, mely észrevétlen érvényt szerez.
A részigazságok elszórakoztatják az embert.
Az igazságot kevés ember képes megfelelően kezelni.
Az igazság sokkal inkább megmutatkozik a cselekedeteink által, mint amennyire a szavainkon keresztül.
Csak a hülye hiszi azt, hogy létezik valami felsőbb igazság. Egyetlen igazság van, és az a győztesek igazsága.
A hazugságok simák és készségesek. Az igazság kemény, tele durva szögletekkel. Csupán ritkán segít bárkinek is.
Az élet természetes, és minden idegen tőle, ami álszent.
Egy vezetőnek tisztában kell lennie vele, mi az igazság és mi az őszinteség, és tudnia kell a kettő közti különbséget.
A vezetésben nem az a fontos, hogy az embernek igaza van-e vagy nem, hanem hogy biztos legyen a dolgában. Persze az sem árt, ha igaza is van.
Nem lehet kimondani az abszolút igazságot, mert nincsen abszolút igazság.
Az igazság rövid. A hazugság végtelen.
Mindenki a maga igazságát tartja az egyetlen igazságnak, és hiszi, hogy a másik téved. Gondolom, ez így van rendjén. Minden ember igazsága igazság, de nem önmagában, hanem a teljes igazság részeként. Az, hogy valami igaz, nem jelenti azt, hogy az ellenkezője nem az. Minden relatív: az öröm is. Én örülök valaminek, más ugyanattól boldogtalan lesz. Örök törvény ez. Ezért nem lehet megváltani az emberiséget. Ha egy csoport boldogtalan embert boldoggá teszünk, egy másik csoport boldogtalan lesz. A forradalom felemel egy réteget, egy másikat elejt, és kezdődik minden elölről. Megváltani az emberiséget? Hiszen amióta az ember felegyenesedett, mindig akadtak, akik meg akarták váltani. Jobban élnénk, ha nem akarnának minket évezredek óta erővel megváltani.
Nincs értelme keresni az igazságot. Az magától is megtalál.