Nem úgy vagyunk-e az igazsággal, hogy azért kérdezünk rá, mert tudjuk, soha nem fogjuk megismerni?
Az igazságot addig lehet hajlítgatni, amíg a történelem, ami utána jön, meg nem változik.
Az igazság: balta. Ha megfontolatlanul lendítjük meg, hatalmas köröket leírva vele mindenkit megsebesíthetünk.
A földi dolgok közt egyedül az igazságnak van meg az a privilégiuma: hogy nem változik, nem vénül, megtartja örök ifjúságát; hasonlít az éghez, mely minden időben egyszínű, ezer év múlva is oly kék lesz, mint ma.
Az igazság néha álarcot visel.
Vannak igazságok, melyeket nem lehet bebizonyítani, melyek azonban bebizonyulnak.
Az igaz édes testvére a költészet alap elvének: a szépnek, sőt a művészet és költészetben egygyé olvadnak, mert a valódi szép egyszersmind igaz is.
Ha a szellem ráeszmél egy igazságra, sosem késnek a tények, amelyek igazolják.
A legendánál, a mítosznál nem az a fontos, igaz-e vagy sem, vagy hogy igaznak kell lennie, hanem az, hogy valamiképp igazabb magánál az igazságnál is.
Ha valakinek a szemébe mondjuk az igazat, olyasvalakinek, aki korábban hazudott, rendszerint elismeri az igazságot, gyakran merő meglepetésből. Ehhez a hatáshoz az is elég, ha ügyesen tud az ember találgatni.
Néha a legkönyörtelenebb szív mondja ki a legnagyobb igazságot.
Csak egy az igaz, az élet, ugy a mint van. Ne hallgasson semmi egyébre, egyéb minden hazugság.
Az igazságot élni kell, nem tanítani.
Nem pontosan fedi egymást az igazság a valósággal.
Százszázalékos igazság ugyanúgy nem létezik, mint százszázalékos alkohol.