A nagy őt leginkább egy szóval tudnám leírni. A nagy ő maga a Szerelem. Amíg vakok vagyunk, és nincsenek hatalmas elvárások, addig létezik a nagy ő. Ha már ott van a levegőben az "ez sem tetszik benne, az is idegesít benne" érzés a másikkal szemben, akkor a szerelemnek annyi.

Inkább vállalok egy idegeskedéssel, szorongással teli életet olyan ember mellett, akit szeretek, mint a tunya gondtalanságot, körítve a langyos érzelem kihűlt krumlipüréjével.

Mi az igazi szerelem? Amikor a szavak két ember között azonos értelmet nyernek.

Férfi és nő között tökéletes összhangot csak a szerelem tud teremteni, jobban mondva, a férfi és nő között a tökéletes összhang: csak ez az igazi szerelem.

Az igazi szerelem erősebb a legerősebb gyermeki szeretetnél.

A szerelmet nem érdekli a hatékonyság, sem a biztos dolgok: valamilyen perverz okból még élvezi is az akadályokat, és többnyire nem a körültekintés viszi győzelemre.

Tudom, hogy ő más, de ez most más.
Meglökött, beleestem.
Van összefüggés.
Végállomás, beszállás.

Ha megvan a szeretet, a szerelem, kompromisszum, bizalom, őszinteség, semmit sem titkolsz el a másik elől, akkor nem lesz rés a pajzson, amin egy harmadik beférne.

Lehet sok "nagy Ő", de mindenkinek csak egy olyan adatik, aki kiforgatja minden sarkából az életét.

Egy nagyon bölcs ember egyszer azt mondta, nem mi választjuk a szerelmet, hanem az választ minket. Az igaz szerelem sosem múlik el.

Bennem volt. Ő bennem volt, és én benne voltam, együtt voltunk egy végtelen térben, és nem volt egy olyan pont, ahol ő végződött, és én elkezdődtem.

Minden kapcsolat izgalmas része az elején érzett rajongás, az igazi szerelem pedig az azután következő unalmas szakasz.

Viszontlátjuk egymást, megtaláljuk egymást, mi minden alakban felismerjük egymást.

Lehet, hogy túl erősen öleltem. De muszáj volt. Mert senkinek sem akartam odaadni.

Ha valakit igazán szeretsz, mindig mosolyát látod... akkor is, ha éppen rossz kedve van, akkor is, ha mérges, ha aggódik, ha szomorú. Te mégis a mosolyát látod. Azt a mosolyát, amit majd te varázsolsz arcára, szívébe, amikor fáradt, mérges, vagy bánatos. Mert szereted. Ilyenkor is. Sőt. Ilyenkor igazán.